SZERETNEM KELLENE A FOCIT

A NYOMOR SZÉLE BLOG
Szerző: L. Ritók Nóra
2016.01.04.

2016-ban ezt a célt tűztem ki magam elé. Hogy másképp gondolkodjak a futballról, mint eddig. Mert eddig nem igazán érdekelt a dolog. Sőt, az utóbbi időben kifejezett ellenkezést váltott ki belőlem. De most már el kell ismernem, nincs mese, alkalmazkodnom kell. Más is azt mondja, hogy ez van, el kell fogadni.

Szeretnem kell a focit. Újra és újra ismétlem magamban. Meg kell értenem, hogy igen, a legfontosabb területe lett a felsőoktatásnak a sport, főleg a foci persze, és nem szabad azt hinnem, hogy a támogatás, amit a sporttudomány kap, igazságtalanul sok a többi szakember képzéséhez képest. És el kell fogadnom azt is, megváltozik majd minden, ha az általános iskolákban is ott lesz majd a focioktatás, mint a…. minek is? Hát, mint minden fejlődésnek a záloga, ettől majd helyrebillen a közoktatásban is minden. (Addig majd még ki kell találnom valami védhető magyarázatot azoknak a gyerekeknek, akikkel eddig azért harcoltam, hogy a suliban ne szotyizzanak.)

Szeretnem kell a focit. Sulykolom magamban a mondatot. Hiszen a sport, főleg ez, majd egészségesebb nemzetet ad, mentálisan is és fizikailag is, és az egészségügy szerkezete is átalakul majd, elég lesz a foci által ki nem védhető környezeti ártalmakra a mostani orvos-nővér kapacitás, legfeljebb a sportkórházakban kell növelni majd a személyzetet, de az átcsoportosítással biztosan megoldható lesz.

Szeretnem kell a focit. Mert közösségfejlesztő, csapatépítő. Sőt. Nemzeti. Nemzeti büszkeségünk. Nemzeti hírnevünk. Egységbe rendez. És én sem lóghatok ki, csak azért, mert nekem nem ez a legfontosabb. Át kell strukturálnom magamban az eddigi értékeket, amit eddig tanultam, magamba szívtam. Nem lesz egyszerű, mert 55 éves vagyok, ráadásul nő. De meg kell próbálnom...

ITT OLVASHATÓ