Szerző: Lumens
2016.01.20.
Miközben 2015-ös minszki jegyzőkönyv következményeképp Kelet-Ukrajnában – egy-két kisebb konfliktustól eltekintve – szünetelnek a harcok, egy új, alattomos ellenség jelent meg: egyre több hazatérő katona szenved a PTSD-től, azaz a poszttraumás stressz-szindrómától.
A PTSD-hez hasonló tünetegyüttest már az 1667-os londoni tűz túlélői között is leírt Samuel Pepys angol haditengerészeti tudósító. Később az első világháború során tapasztalták meg a „shell shock” nevű jelenséget: a folyamatos tüzérségi- és gránáttűz alatt álló alakulatok katonái a fokozott hang- és fényhatások okozta stressz miatt fáradékonyabbá és határozatlanabbá váltak, valamint reakcióidejük is romlott. Hasonló tüneteket figyeltek meg a második világháború, a holokauszt és az atomtámadások túlélői között is, de a PTSD csak 1980-ban került be ezen a néven az Amerikai Pszichiátriai Egyesület Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders című mentális betegségeket leíró kézikönyvébe.
A szindrómában szenvedők sokszor újra élik a megtapasztalt borzalmakat, emlékeik vártalanul előtörnek, rémálmok gyötrik őket. Sok esetben önkéntelenül is a bujkáló ellenséget keresik a tetőkön és fák mögött, állandóan támadásoktól félnek. Jellemző, hogy a háborús helyzetben felvett szokásaikat folytatják: például dohányzás közben eltakarják a cigaretta égő végét, hogy annak fénye ne keltse fel az ellenség figyelmét. Gyakran szenvednek álmatlanságtól, depressziótól és dühkitörésektől. A betegek nehezen, vagy egyáltalán nem tudnak visszailleszkedni a társadalomba, képtelenek folytatni munkájukat, illetve akár önmagukra és környezetükre is veszélyt jelenthetnek. A tünetek sok esetben csak hónapokkal a trauma után jelentkeznek.
A szindrómában szenvedők sokszor újra élik a megtapasztalt borzalmakat, emlékeik vártalanul előtörnek, rémálmok gyötrik őket. Sok esetben önkéntelenül is a bujkáló ellenséget keresik a tetőkön és fák mögött, állandóan támadásoktól félnek. Jellemző, hogy a háborús helyzetben felvett szokásaikat folytatják: például dohányzás közben eltakarják a cigaretta égő végét, hogy annak fénye ne keltse fel az ellenség figyelmét. Gyakran szenvednek álmatlanságtól, depressziótól és dühkitörésektől. A betegek nehezen, vagy egyáltalán nem tudnak visszailleszkedni a társadalomba, képtelenek folytatni munkájukat, illetve akár önmagukra és környezetükre is veszélyt jelenthetnek. A tünetek sok esetben csak hónapokkal a trauma után jelentkeznek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.