Szerző: Babarczy Eszter
2016.01.16.
Mint sok évvel ezelőtt próbáltam már erre felhívni a figyelmet, a háború utáni politikai-kulturális konszenzus a háborús generációk kihalása után nem tekinthető már magától értetődőnek. Ha az olvasó megbocsát egy frivol hasonlatot, nem véletlen, hogy a Csillagok háborúja legutóbbi nosztalgiadarabjában már nem a Birodalom fenyegeti a szabadságot és a köztársaságot, hanem lényegében egy terrorista lovagrend. A népszerű kultúrában a második világháború után a Gonosz Birodalmát elsősorban a náci Németország példázta, annak ellenére, hogy a kifejezést Ronald Reagan a Szovjetunióra alkalmazta. Tényleges háborús emlékei ugyanis a civilizált Nyugatnak csak a tengelyhatalmakkal kapcsolatban voltak. A hidegháború messzi, egzotikus helyeken zajlott, s eltekintve Vietnámtól, ami nem szolgált éppen dicsőségére az új nyugati világrendnek, a leggyakrabban titkosszolgálati módszerekkel folytatták. Ennek eredményei – például a talibán felfegyverzése a szovjet hadsereggel szemben – mai szemmel nézve elég kétesek voltak. A Birodalom tehát 1978-ban nem is hajazhatott másokra, mint a nácikra, némi brit imperialista akcentussal.
Ennek a második világháborús hivatkozásnak az ereje azonban jelentősen meggyengült már a kilencvenes években, és – ebben igazat kell adjak Orbánnak – a liberális sajtóban és értelmiségi körben erősebbnek látszik, mint azon kívül. Kelet-Európában, ahol a Németország újraalapítását szolgáló liberális mítosz eleve csak a kommunista változatban volt forgalomban, a hivatalosságon kívül soha nem is terjedt el (részben ebből fakad a magyar kultúrharcként ismert tragikomédia végeérhetetlen szappanoperája, de a Pegida reflektálatlan barbársága is).
Az előző írásomban amellett érveltem, hogy a háború utáni európai kultúrának már nem kell mindig a nácizmushoz viszonyítania magát. Ez a világrend és ez a modern Európa sokkal jobban teljesít – bármiféle mutatót nézzünk is, az általános jóléttől a háborús áldozatok számáig –, mint bármi előtte a történelemben. Az eredményei igazolják, és ha valaki szerényen megelégszik a haszonelvű etikával – legyen minél több embernek jobb, de közben azért az alapvetőnek elismert jogokat tartsuk tiszteletben –, ez elegendő is ahhoz, hogy morálisan magasabb rendűnek nyilvánítsa...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.