Szerző: Tóta W. Árpád
2016.01.13.
Kedves Magyarok! Váltanunk kell néhány szót a Saul fiáról.
Ahogy a magyar film is. A Saul fia, amely először az istenverte történelmünkben Arany Glóbuszt kapott, az zsidó film, hiszen zsidókról szól. Abból ti nem kértek, hanem ugye miért nem készül film a magyarok dolgairól, mint például Trianon; illetve ha készülne, akkor miért nem kapna Oscart úgyse, de hát tudjátok ti, miért: mert ezek megvetnek titeket, lenéznek és semmibe vesznek.
És ez így is van, és ráadásul joggal vetnek meg és néznek át rajtatok kultúrnépek. Ugyanis éppen most kaptatok ti is egy Arany Glóbuszt, és éppen most haraptok bele a kézbe, ami adta. Meg abba, ami átvette. Órák kérdése, hogy átcsapjon a bűzötök az óceánon, és megmérgezze a magyarok örömét.
Lehetne az a dicsőség a tietek is, és ehhez nem sok kellene. Csak részesévé válni a gesztusnak, ami egy ilyen film megalkotásához és megértéséhez kell. Vagy legalább érdeklődés, megnézni például a filmet. Senki sem követeli, hogy minden magyar vagy német járjon lehajtott fejjel a holokauszt miatt. Azok nem mi voltunk. Ugyanúgy borzadnak a régmúlt idők aljasságán az elkövetők, a cinkosok, az áldozatok és a kívülállók leszármazottai. Pláne alaptalan a vád, hogy a magyarok ma ugyanazt tennék, mint akkor...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.