Szerző: Egy Anya
2016.01.23.
Olyan témáról fogok írni, amely valószínűleg megosztja az embereket, és még jó darabig meg is fogja. Kikívánkozik belőlem, mert azt remélem, írásommal talán segíthetek azoknak a szülőknek, akik hasonló helyzetben vannak.
Több gyermekem van. A párválasztásaim valahogy sosem sikerültek túl jól, a gyerekeimet gyakorlatilag egyedül neveltem fel; a nagyobbak már kirepültek, a kisebbek még velem vannak. Régebben a nővérem mindig azon viccelődött, hogy én vagyok a ,,Nagy Magyar Anya”. Hát igen, az is lennék, ha időközben nem indultam volna el otthonról a gyerekekkel szerencsét próbálni. Sorsunk úgy hozta, hogy egy skandináv államban kötöttünk ki és most már több mint 3 éve itt élünk. A kislányoknak nehéz volt a beilleszkedés, és mivel a idősebb testvérek otthon vannak, időnként erős honvággyal küzdünk mindannyian.
Talán úgy másfél évvel ezelőtt a most 15 éves lányom közölte velem, hogy leszbikus. Bevallom őszintén, soha eszembe se jutott volna, pedig ott volt előttem. Így utólag azt gondolom, nagyon nyilvánvaló volt. Sok minden átfutott az agyamon akkor. Honnan tudja egy 13 és fél éves lány, hogy a saját neméhez vonzódik. Meg azt gondoltam, hogy majd kinövi, biztos “csak serdülőkori hülyeség”. Aztán kicsit beszélgettünk. Elmondta, hogy ezt ő már régóta érezte. Már otthon is, Magyarországon. De itt, ebben az országban ki merte mondani. Elfogadtam. Akkor sem és azóta sem csináltam semmilyen problémát ebből. Ő ilyen. Neki ez a normális, és nekünk is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.