2016. január 26., kedd

NAGYON FÁJ

HUPPA BLOG
Szerző: Nagypál Anikó
2016.01.25.


Nem állítom magamról, hogy különösebben kedves ember lennék. Van, aki szerint annyi bennem az empátia, mint egy pár gumicsizmában. Sőt, ezt gyakran hangoztatom magamról is. Nem barátkozom könnyen, zárkózott vagyok, sőt, azt is mondták már, hogy nekem egyszerűen nincs szívem. Valóban, nagyon kevés emberrel találom meg a hangot. Szarkasztikus vagyok, sokszor megbántok másokat, és elsősorban a saját sorsom érdekel. Na meg a fiamé, az mindenek előtt. És persze ott van a macska.

De van, amikor azért mégis kicsúszik két könnycsepp, és lehajtom a fejem és azt mondom a kurva életbe már. Hogy ezt nem lehet nézni, olvasni tétlenül, hogy szakadjon már rá az ég erre a kurvaországra, hogy nem igaz, hogy ilyen sorsok vannak, és hogy ezt tétlenül tűrjük. Hogy mi a bajom? Ez, ez a bajom. Hosszú ideje olvasom Ritók Nóra beszámolóit, de ez, ez most nagyon szíven ütött, vagy gyomron vágott, az biztos van nekem is, mert szokott fájni...

ITT OLVASHATÓ

7 megjegyzés:

  1. "Csak az a baj, hogy itt a logika már régen nem áll meg. Mert a magasztos cél ellenére azzal is szembesülnünk kell, hogy nálunk nemhogy csökken, hanem nő a gyerekszegénység".

    L. Ritók Nóra: Tanítunk-e eleget a szegénységről?

    "Számunkra szegény az, aki nem tudja a családjának a hónap végéig az alapszükségleteket biztosítani, és egy váratlan kiadás kezelhetetlenné teszi számukra a következő hónapokat is. Ahol a családi bevásárló lista szűkös, és egészségtelen. Ahol nagyon várják a hónap eleji jövedelmet, mert az utolsó héten már nem tornyosul a tűzifa kupaca a kályha mellett. Ahol újra és újra elmarad a kötelező kukadíj befizetése, és a kártyás villanyóra sincs feltöltve az utolsó héten. Ahol elfogy a hónap második felére a mosópor, a szappan. És ahol az üres gázpalack kicserélése ünnepnapnak számít".

    L. Ritók Nóra: A szegénység újradefiniálása

    "A XXI. századi gyerekszegénység nem olyan, mint amiről a Kincskereső kisködmönben olvashattunk. A ruházaton látszik a legkevésbé, de ott van a komfort nélküli lakásokban, a személyes tér hiányában, a minőségi éhezésben és a szegregált oktatásban, ami nemhogy esélyt teremtene, de bebetonozza a szegény gyerekeket oda, ahonnan jöttek".

    L. Ritók Nóra: A gyerekszegénységről

    VálaszTörlés
  2. Közzététel: 2015. febr. 15.


    2014. február 17-én az Asztali Beszélgetések Kulturális Alapítvány szervezésében a Petőfi Irodalmi Múzeumban került sor Ferge Zsuzsa Széchenyi-díjas szociológus és Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspökének disputájára. A beszélgetés témája „Mit teszünk és mit tehetnénk?" címmel a hajléktalanok és mélyszegénységben lévők aktuális kérdései voltak.

    A hajléktalanok mai helyzetétől a rendszerváltást követő szociálpolitika értelmezésén keresztül a segítés társadalmi, egyházi, civil és egyéni felelősségét is érintve járta körbe a hajléktalanokat segítő és nehezebb helyzetbe hozó intézkedéseket Ferge Zsuzsa és Gáncs Péter. A szociológus arra a kérdésre, mi az állam szerepe, elmondta: „Volt olyan idő, amikor az államnak nem volt dolga, hogy a szegénységgel foglalkozzon, mert ezt a feladatot vagy az emberek, vagy az egyház ellátta. Aztán a kapitalizmus hajnalán jött egy korszak, amikor rettenetes mennyiségű ember egyszerűen kilökődött a semmibe, és tömegessé vált a szegénység. Az állam erre nagyon sokáig úgy reagált, hogy kitoloncolta és elkergette ezeket az embereket. Nagyon későn alakult ki az, hogy az állam valós feladatának tekintse a segítést." A mai szociálpolitikával kapcsolatban Ferge Zsuzsa leszögezte: „Be kell vallani, hogy a mai szociálpolitika nem kedvez a szegényeknek. Minden embernek megvan az élethez való joga, így állami feladatnak tekinthető ennek biztosítása."

    „Az evangélikus egyházon belül nagyon csekély számú intézmény foglalkozik kimondottan a hajléktalanok megsegítésével. A rendszerváltást megelőző időszakban nem végezhettünk ilyenfajta tevékenységet, és ehhez sajnálatosan hozzászoktunk. Az egyháznak az a feladata, hogy most már ne az épületeinek állagával, hanem a templomaiból való kilépéssel foglalkozzon. Az a nehézség, hogy sokszor nehezen találjuk az utat azokhoz az emberekhez, akik önhibájukon kívül nehéz helyzetbe kerültek, de ez nem mentesít minket az alól a kötelesség alól, hogy az elesettek mellé lépjünk" -- fogalmazott Gáncs Péter. Az elnök-püspök megjegyezte, hogy „Magyarország Alaptörvénye az élet védelme és az elesettek megóvása mellett áll". A püspök azonban azt is leszögezte, hogy „ezek a paragrafusok akkor válnak élővé, ha nemcsak ott, hanem a gyakorlatban is megtapasztalhatóak".

    A beszélgetőtársak között egyetértés volt abban, hogy a szegénység mind bibliai, mind etikai megközelítés alapján olyan állapot, mellyel a társadalom minden rétegének szükséges foglalkoznia. Gáncs Péter örömteli egyházi példákat említett -- szeretetszolgálattal foglalkozó gyülekezeteket, valamint az Ökumenikus Segélyszervezet által végzett munkát --, ahol ez a mindennapi gyakorlat része. Ferge Zsuzsa a civil kezdeményezéséken belül a Város Mindenkié csoport tevékenysége mellett érvelt, azonban egyetértett azzal a felvetéssel is, hogy a civil szektor felszólalásai nem elég reprezentatívak, hiszen az összefogás hiánya ezen a területen is érződik.

    Az élő internetes közvetítés segítségével a világhálón is követhető disputához hozzá islehetett szólni. A kérdések a szegénységpolitika lehetőségeire, külföldi tapasztalatokra és az egyház és a civil szektor erősebb érdekérvényesítésére irányultak.

    Asztali beszélgetések... - Ferge Zsuzsa és Gáncs Péter 1/4

    Asztali beszélgetések... - Ferge Zsuzsa és Gáncs Péter 2/4

    Asztali beszélgetések... - Ferge Zsuzsa és Gáncs Péter 3/4

    Asztali beszélgetések... - Ferge Zsuzsa és Gáncs Péter 4/4

    VálaszTörlés
  3. Nincs pénz húsra, rezsire, a lakások 70 százaléka energetikai szempontból elavult. Ilyen körülmények között él sok magyar család. Míg néhány évvel ezelőtt inkább a gyermeküket egyedül nevelőket és a munkanélkülieket fenyegette a lecsúszás veszélye, ma a dolgozók sincsenek biztonságban; másfél-kétmillióan lehetnek, akik keresnek, mégsem tudnak megélni. A családok kétharmadának még egyhetes nyaralásra sem telik.
    Szakemberek szerint a szegények mégsem számíthatnak segítségre, a kormány döntései ugyanis a gazdagoknak kedveznek.

    Közel van az az állapot, amikor lehet választani: éhen halunk vagy agyonlőnek. Ilyen, és ehhez hasonló, elkeseredett hangú hozzászólásokat lehet olvasni különböző internetes oldalalakon. Egyre többen tartanak a munkanélküliségtől és az elszegényedéstől, a lakosság saját pénzügyi helyzetét rosszabbnak ítéli meg most, mint korábban. Ezt a reményvesztett állapotot igazolják a kutatások is...

    Megállíthatatlanul nő a nyomor

    VálaszTörlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.