Szerző: Bajusz Orsolya
2016.01.13.
Annyira ironikus (értsd: szomorú), hogy maga a kapitalizmus válsága fedi fel az iszonyatos szenvedést, az iszonyatos feleslegességet (hiszen nagyban átalakul mit is jelent munkát végezni, és egyre nyilvánvalóbb lesz, hogy a munka kulturális konstrukció) a művészek pedig jönnek emlékeztetni minket, hogy milyen csábító tud lenni egy rakás fényesen ragyogó, csábítóan örvénylő szemét szemét-horizontja a fényesre sikált padlón. Walter Benjamin is leírta, hogy minden műalkotásnak van egy olyan aurája ami nem reprodukálható, ami az elkészülés helyéhez és idejéhez kapcsolt.
De várjunk csak, a festményeket és a szobrokat is asszisztensek csinálják, nem maguk a híres művészek. Levonhatjuk akkor a következtetést, hogy a műanyag virágcserép jobb médium, mint a festék és a kerámia? A tőke logikája totalizál, és éppen ezért ilyen iszonyatosan esztétikus az egész –nem szép, hanem esztétikus, vagyis megfelel az uralkodó esztétikai kánonok formai követelményeinek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.