Szerző: Farkas Zoltán
2016.01.02.
Akasztott ember házában nem illik kötelet emlegetni, tartja a magyar közmondás. Még kevésbé illendő nyíltan hímsoviniszta megjegyzést tenni egy olyan országban, amely a nemek közötti egyenlőség mutatóit tekintve Európa vert mezőnyébe tartozik, sőt a globális statisztikák alapján is volna oka a szégyenkezésre, nem is kevés. Ha pedig parlamenti elnökként ragadtatja magát valaki erre a súlyos sértéssel felérő illetlenségre, akkor aligha kerülheti el a bukást. Leszámítva persze azt az esetet, ha történetesen a magyar Országgyűlést dirigálja, mert akkor még köztársasági elnök is lehet belőle.
Az árulkodó kézcsókok
A vélt vagy valós közvélekedést a közügyek mindegyikében kiszolgáló Fidesz vezetői már többször kifejtették őskonzervatív értékrendjüket, legutóbb a kormányfő a Budapesti Demográfiai Fórumon állította szembe „a genderügyeket” és a homoszexualitást a családdal. A családi értékek propagálása persze nem kifogásolható, sőt kifejezetten üdvös, ha jól csinálják. Csakhogy a kormányfő és miniszterei szinte kizárólag kirekesztő jellegű, olykor kifejezetten durva mondandóval hozakodnak elő. Abban a maszkulin világban, amelyben élnek, ez fel sem tűnik nekik. Mi sem jellemzi ezt jobban, mint Orbán Viktor betanult és esetlen kézcsókja, amely egy modernebb felfogású vagy más normákon nevelődött ország politikusa számára sértő, legyen az elszenvedő az indiai Kongresszusi Párt elnöke, Sonia Gandhi vagy a német kancellár, Angela Merkel. Ennél nagyobb baj, hogy ez a világkép alkalmatlan a nyugdíjrendszert összeomlással fenyegető demográfiai helyzet javítására, a nők jövedelmi és karrieresélyeinek kiegyenlítésére, gazdasági értelemben pedig a gyenge versenyképességben és a lanyha növekedésben üt vissza...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.