Szerző: Schilling Árpád
2016.01. hó.
Magyarország kultúrája egy nagy, egyre szélesedő verem. Önként zuhanunk bele, fölöttünk gyűlnek a dögevők.
2016-ban újabb nagyszerű filmek és színházi előadások, kiállítások és koncertek valósulnak majd meg állami pénzből, az állami intézményi rendszer jóvoltából. Újabb tagokkal bővül a Magyar Művészeti Akadémia, a Magyar Nemzeti Filmalap a legjelentősebb fesztiválokra küldi ki méltán elismert alkotóit, és minden korábbinál sikeresebben zárul a Pécsi Országos Színházi Találkozó. A kulturális élet pezseg, bőven szórja elénk drága kincseit, és mi, műveltségünkre büszke polgárok, boldogan vetjük bele magunkat e színes kavalkádba. Budapest európai kulturális fővárosként funkcionál, az idelátogató temérdek turista és üzletember csak ámul és bámul a gazdag kínálat láttán. Lesznek neves művészeink, akik mind itthon, mind határainkon túl elkápráztatják majd a nagyérdeműt. Lesz megannyi díj és kitüntetés, és olyan is akad, aki átveszi a Szent István-rendet. A magyar művészet él és virul, ezt letagadni, vagy megkérdőjelezni dőreség.De mi lesz a kultúrával? Azzal a kultúrával, amely ember és ember, ember és természet viszonyát jelenti. Azzal a kultúrával, amely az emberség gyakorlati megvalósulása, amely nem passzív szemlélődést, hanem aktív részvételt kíván. A kultúra mindaz, ahogy egymáshoz érünk, egymáshoz szólunk, ahogy a jövőnkről gondolkozunk, és amit megteszünk érte, ahogy politizálunk, ahogy rendet teszünk, ahogy vetünk és aratunk, ahogy nevelünk és gyógyítunk, ahogy vagyunk itt és most. Na, ezzel mi lesz?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.