KATINKA AZ URAMBÁTYÁM ORSZÁGBAN

KIÁLTÁS BLOG
Szerző: Kabai Domokos Lajos
2016.01.09.

Közhely, hogy a mai élsport elsősorban üzlet. A sporthoz csak annyi köze van, hogy az esetek többségében a testmozgáshoz kötődik. Annak olyan, az ember fizikai teljesítőképességének határait feszegető formája, amely a végletes erőfeszítések és az ezekből eredő lelki megpróbáltatások miatti drámák révén vált a világ szórakoztatóiparának egyik vezető ágazatává.

Ha mindez így van, akkor kétség nem fér hozzá, hogy ebben az iparágban is mindennek ára van. Ha pedig mindennek ára van, akkor az élsportban ugyanúgy, mint bármilyen üzlet esetében, képtelenség előállni olyan szerződési ajánlattal, amely szerint odaadnak egy világklasszisnak 12 millió forintot, aztán elvárják az illetőtől, hogy a jövőben, bizonytalanul meghatározott alkalommal és időpontban álljon rendelkezésre, pontosan nem fixált reklámfilmek, promóciós rendezvények szereplőjeként.

Állami pénzek a magánzsebekben

Megközelítően egyenlő felek között ilyen helyzet nem fordulhat elő. Márpedig, ha hihetünk mindannak, amit Hosszú Katinka válogatott úszótól és Gyárfás Tamástól, a Magyar Úszó Szövetség (MÚSZ) elnökétől eddig megtudhattunk, a minap éppen ilyen ajánlatot tett a szervezet a válogatott sportolóknak. Hozzáteszem: még azt is elhiszem, hogy csupa jó indulatból. Mert ebben a világban, a mi magyar világunkban ez nagyon gyakran így szokás. Írjunk alá valamit, aztán majd menet közben úgy intézzük, hogy mindenki jól járjon! És általában rendben is mennek a dolgok addig, amíg az egyik félnek, persze mindig az erősebbnek, aki már eleve úgy ügyeskedett, hogy ne legyenek egészen kimunkálva a feltételek, egyszer csak megnő az étvágya. És akkor elkezdi zsarolni a másikat.

Ha jól érzékelem – nem foglalkozva itt a máris burjánzó összeesküvés koncepciókkal – ezt a lehetőséget akarták elkerülni azok, akik Hosszú Katinka karrierjét és a sajátjukét egyengetik. Pfuj, mondják, írják ez utóbbira egyesek! Szerintem meg ezzel semmi baj nincs. Hiszen nekik is meg kell találniuk a számításukat. Méghozzá nagyon, mert kevés az esélyük arra, hogy még egyszer egy olyan tehetségre bukkanjanak, mint a magyar úszó, aki minden képzeletet felülmúlóan termeli a pénzt önmagának és az érte–általa–belőle élőknek. Ahogyan ez az élsport minden területén történik. A nemzeti körítés, a nemes eszmények, a látványos ceremóniák csupán azt szolgálják, hogy elfogadtassák a tömeggel azt a sajátos eljárást, amivel (nálunk) a horribilis közpénzeket magánzsebekbe szivattyúzzák a hovatovább legpiszkosabb eszközökkel vívott viadalok ürügyén...

ITT OLVASHATÓ