Szerző: Tóta W. Árpád
2014.01.04.
Na de megvédtük az országot. Ehhez képest igazán eltörpül, hogy mi van a kórházakban, vagy hogy melyik tábornok mennyit lop. A szabadságharcról tudhatjuk, hogy hadiadóval jár, ezt szívesen vállaljuk, majd egy kicsit addig visszafogjuk a wellnesst. Mi az a pár szatyor vécépapír, zsebkendő, fecskendő és antibiotikum, amit egy súlyos beteghez becipelünk, ahhoz a borzalomhoz képest, amit odabent egy libanoni orvos látványa jelentene? Hogy nézne már ki, ha a migránsgyerek ott nyomogatná a számítógépet a miénk mellett az iskolában? Inkább ne nyomogassa a sajátunk se, ha ezen múlik.
Márpedig ezek közül kell választanunk idén is: a pomogácsok, azok jönni fognak, ne legyen kétség. Ha végképp elapadna a menekülthullám, akkor majd lesznek norvégok megint, spekulánsok, gyíkemberek, és persze a liberálisok, akik azt akarják, hogy a magyar nemzet szűnjön meg.
Félni lesz mitől, és mi ismét eldönthetjük, hogy ezzel jóllakunk-e, vagy esetleg szeretnénk egy kicsit jól érezni magunkat, nem feltétlenül mások kárára, csak úgy örülni valaminek. A kettő együtt sajnos nem megy, tudniillik, ha kormányzás helyett két perc gyűlöletet várunk, akkor a kormányzásra választottak örömmel megelégszenek ezzel, őrlángra állítják az országot, és ellopják azt is, ami mozdítható. Nekik rohadtul megéri, hogy ezzel megússzák...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.