Szerző: DIÓSZEGIHORVÁTHNÓRA
2016.01.14.
Takargathatták eddig, mostantól nincs már kibúvó: a magyar egészségügyben bekövetkezett az, amire eddig senki sem mert gondolni. Innen pedig nehéz lesz visszakapaszkodni.Alapvetése minden kormánynak, hogy az egészségügy és az oktatás két olyan terület, ahol már csak lelkiismereti, etikai okokból is senki sem áll fel. Fenyegetőzhetnek sztrájkkal, sorolhatják a követeléseiket, időnként (nagyon, de nagyon ritkán) kapnak is valami odavetett koncot, de orvosok, ápolók, tanítók, nevelők a rájuk bízott felelősséget (beteget, gyereket) általában nem merik csak úgy ebek harmincadjára hagyni. Épp ezért e két kiemelkedően fontos szakma dolgozói kifejezetten rossz tárgyalási pozícióban vannak. Meg is látszik: tanárainknál kevesebbet az OECD-országokban sehol, senki nem keres. És az egészségügy…
Az bizony a tragikusnál is elmondhatatlanabb helyzetben van. Jelezték ezt már korábban is, az ágazatban dolgozók éppúgy, ahogy mindazok, akik valamilyen okból kénytelenek voltak az egészségügy berkein belülre merészkedni. Lerohadó kórházak, elvándorló orvosok, méltatlan koszton sínylődő betegek – hallottunk már róluk eleget. De történt bármilyen érdemi előrelépés?
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.