Szerző: Szerencsés Hella
2016.01.22.
Én biztosan mondhatom, hogy azok közé tartozom, akiknek fáj.
Már nyolcadik éve, hogy távol élek a szeretteimtől, a barátoktól, a számomra kedves helyektől és közegektől. Tisztában vagyok azzal, hogy nagyon sokan pont ezen tényezők elöl menekülnek fejvesztve, vissza se nézve. Sok embernek nem annyira szoros a kapcsolata a családjával, a barátok meg tudnak látogatóba jönni, meg mi is haza és Magyarország meg amúgy is szar, és milyen bunkók meg idegesítőek az emberek (nem magamtól idézek hanem pár külföldre szakadt ismerőstől). Én azonban teljesen máshogy élem ezt meg és nekem nem megy olyan könnyen a távollét.
Kezdjük az elejétől.
Kezdjük az elejétől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.