Szerző: L. Alex
2016.02.22.
Ez a mondat a csepeli strand bejáratánál hangzott el, Sándor Mária szájából. A mai napon ugyanis közmunkáztunk, vagyis csak Mária. Ez volt a második nap, amikor az önkéntes hídfoglalásért járó (?) pénzbüntetését, amit átváltott közmunkára, vagyis helyesebben közhasznú munkára, abszolválta.
A közmunkások narancssárga mellényében feszítő Sándor Mária, ugyanolyan, mint a feketében vagy fehérben, akár a civilben lévő Sándor Mária, közvetlen.
– Gyere, Alex, bekötöm a cipőfűződet! – mondja nekem és már hajolna is le. Szabadkozom, zavarban vagyok, nem engedem, ő meg azért jön zavarba, hogy én miért nem engedem, hogy bekösse a cipőmet. Haragszom?
Később már nevetünk közös nyomorunkon, a gerincsérven, de ilyen gondja csak annak lehet, akinek van gerince, neki pedig van, egyenes.
– Gyere, Alex, bekötöm a cipőfűződet! – mondja nekem és már hajolna is le. Szabadkozom, zavarban vagyok, nem engedem, ő meg azért jön zavarba, hogy én miért nem engedem, hogy bekösse a cipőmet. Haragszom?
Később már nevetünk közös nyomorunkon, a gerincsérven, de ilyen gondja csak annak lehet, akinek van gerince, neki pedig van, egyenes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.