Szerző: Kelemen Melinda
2016.01.21.
Sokan és sokféleképpen írtak már a közmunkáról. A kormány természetszerűleg csodafegyverként állítja be, amely hozzájárul a foglalkoztatás növeléséhez. Ezt kívánja az érdeke és a látszat fenntartása, mindenekfelett. Az önkormányzatok képviselői, akik hatáskörébe került a közfoglalkoztatottak értelmes tevékenységgel való ellátása, meglehetősen vegyes tapasztalatokról számolnak be.
A témában jártas szakemberek, kutatók szinte egységesen elítélik a szociális segélyezés egy részét eme formában kiváltó, rendkívül alacsony bérért történő „foglalkoztatást”. A közmunkások – nos, köztük szintén megoszlanak a vélemények – magyar emberre jellemző módon elfogadják, hogy ez van, ennek kell örülni. Nem lázadoznak, legalábbis látható, érezhető tömeges formában nem. Sokan nem is engedhetik meg maguknak a rendszer elleni nyílt fellépést. A magyar társadalom közmunkában személy szerint nem érintett része pedig egyszerűen nem foglalkozik a dologgal – nem az én ügyem, örülök, hogy van nekem munkám, jó helyzetem, vagy éppen így vagy úgy szerzett vagyonom, megélhetésem. Amikor a közmunkásokról beszélünk, a társadalom gyakran legkiszolgáltatottabb, vagy csak egyszerűen átmenetileg nehéz helyzetben lévő, az aktív lakosság számához viszonyítva jelentős rétegéről van szó. És nem, nem csak a jellemzően alacsony képzettségű, gyakran halmozottan hátrányos körülmények között tengődő, vagy mélyszegénységben élő romákról, hanem teljesen átlagos honfitársainkról, akiknek csupán annyi a „bűne”, hogy rossz helyre, rossz vidékre vagy környezetbe születtek és ragadtak bele. Ismerjük az elhíresült – politikus - mondást: aki nem viszi valamire, az önhibás. Ez a mondat nem hogy társadalmi, de emberismeretből is egyesre vizsgázik. Nem lehetetlen, de nem is mindennapos a társadalom legalsóbb rétegeiből legfelülre kerülni és emberileg sem mindenki képes megugrani a saját határait. Nem kell magyarázni: lehet, hogy mindenki egyenlőnek és meztelenül születik a világra, de az, hogy egy borsodi faluba vagy egy budai villában folytatja földi pályafutását, sok mindent determinál – legalábbis egy jó időre - az életében. Abban, hogy társadalmi rétegeket ugorjunk fel vagy le, az oktatás, a munkahely, a tisztességes megélhetés kulcsfontosságú...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.