Szerző: ur.anita
2016.01.26.
Az év első negyedében a coaching üléseken többször találkozom olyan (önmagukban) csalódott emberekkel, akik ezt mondják: "én képtelen vagyok erre", "feladom", "már megint nem tudtam megcsinálni", "ez soha nem ment nekem". Egy rossz szokás elhagyása - ami nem sikerül, egy jó szokás rutinná rögzítése - ami elmarad, egy célkitűzés köddé válása, egy vágyott dolog egyre távolabbinak megélése... Vegyük sorra, hol lehet ezt elrontani és leginkább: hogyan lehet jóvátenni!
Íme, az én egyik újévi fogadalmam. Elhatároztam, hogy többet mozgok idén. Mivel értek hozzá, ezért aztán szép kis pofás célt tűztem ki, úgy ahogy kell: pontos, konkrét, mérhető, jól követhető, releváns, magamra szabott célt szabtam ki magamnak a mozgás terén - természetesen szépen lejegyezve, hogy kontrollálható legyen a fejlődésem. Rövid-, közép- és hosszútávra. Beszereztem a szükséges eszközöket, tisztáztam a belső motivációmat, támogatót kértem fel a közvetlen környezetemből és lelkesnek éreztem magam. És aztán már az első három hétben borult a tervem. Egyszer sem mentem el edzeni.
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.