EGYIPTOM: EGY FORRADALOM ÖRÖKSÉGE

LUMENS BLOG
Szerző. lumens
2016.01.25.

Öt évvel ez előtt kezdődtek azok a tüntetések a kairói Tahrir téren, melyek végül az Egyiptomot közel harminc éven át autoriter módon irányító Hoszni Mubarak lemondásához vezettek. A forradalom többi célja – mint például az ország demokratikus átalakítása – azonban nem valósult meg: az első szabad választásokon győzelmet arató Muhammad Morszitól a hatalmat 2013-ban katonai puccsal átvevő Al-Sziszi tábornok újra autoriter rendszert épített ki, a gazdasági problémákat nem sikerült orvosolni, és időközben az Iszlám Államhoz köthető erők jelentek meg a Sínai-félszigeten.

Hoszni Mubarak 1981-ben került Egyiptom élére, miután az előző elnököt, Anvar Szadatot – egyes pletykák szerint Mubarak utasítására – meggyilkolták. Hatalomra kerülése után pozícióját gyorsan megszilárdította, jelentős erőforrásokat fordítva a Állambiztonsági Szolgálat és a Központi Védelmi szolgálat megerősítésére. Szadat meggyilkolása után szükségállapotot rendeltek el: ez egész uralma alatt érvényben volt, leszámítva egy pár hónapos megszakítást a nyolcvanas évek elején.

 

A szükségállapot kiterjesztette a rendőrség jogkörét, felfüggesztette bizonyos alkotmányos jogok gyakorlását, illetve lehetővé tette azt is, hogy korlátlan ideig lehessen előzetesen fogva tartani a vádlottakat. Emellett korlátozta a civil mozgalmak működését, valamint betilthatóvá tett minden kormányellenes tüntetést és mozgalmat. A választásokon Mubarak egészen 2005-ig volt az egyetlen induló, mikor Ajmar Nour jelent meg kihívóként – őt azonban még a szavazás előtt bebörtönözték. A szegényebb néprétegeket az elérhető áron kínált ingatlanok, ruhák, bútorok és gyógyszerek tömegtermelésével próbálta megnyerni magának. A gazdaságot erős kontroll alatt tartotta, a legnagyobb vállalatok saját, illetve klientúrája kezében voltak...

 

ITT OLVASHATÓ