Szerző: L.Ritók Nóra
2016.01.26.
Elkeseredhetne az ember, látva, hogy mindez kiszorul a rendszerből, és néha már úgy tűnik, megoldási szándék sincs, inkább hátradőlés: oldják meg a civilek. Lehetőleg csendben. (Ezzel azért szokott gond lenni néha.)
De öröm is látni, hogy nő a segíteni akarás, hányan szervezkednek, nemcsak a karácsonyi időszakban, hanem máskor is, hogy a szegénység elviselhetőbb legyen. Azoknak is, akik benne élnek, és azoknak is, akik akarják meglátni és tenni ellene.
Az Igazgyöngy körül évről évre növekvő segítő csapat van. Sokan kérdezték tőlem karácsonykor is, hogyan csináljuk? Ők is szeretnének adományozni, de nincs miből. Nekik miért nem akar adni senki?
Mindig elmondom, az első dolog a láthatóság. Ha nem tudnak az emberek a szervezetről, honnan tudnák, hogy ott lehetne segíteni? A közösségi oldalak és a média mind jó terep arra, hogy megmutathassuk a munkánk célját, a probléma mélységét. De azt is tudni kell, hogyan. Nem túlozva, hanem reálisan, személyes történeteken keresztül. Úgy érzékenyíteni, hogy közben ne növeljük a sztereotípiákat...
ITT OLVASHATÓ
„Ha megnövök, közmunkás leszek”
VálaszTörlésEzt válaszolta egy 10 éves toldi kislány, amikor megkérdezték, mi lesz, ha nagy lesz. És pontosan ezen a tendencián próbálnak változtatni az Igazgyöngy Alapítvány munkatársai: házhoz viszik a tudást, ha kell, Skype-on keresztül oktatják a gyerekeket. Az eredmény lenyűgöző.
„Ha megnövök, közmunkás leszek”