Szerző: Kovács M. Dávid
2016.01.18.
A róla elnevezett teret ismerjük, mint a rossz pénzt, őt magát viszont a legtöbben kevésbé. A híresen szókimondó Blaháné vándorszínészek között nevelkedett, már gyerekkorában Prielle Kornélia babusgatta, majd több mint ötven éven át szolgálta a magyar színjátszást. Utolsó éveiben lakása ablakából és erkélyéről nézett le az akkor már róla elnevezett térre. Úgy tartották, mindenki szerette, és ő is mindenkit szeretett. Temetésére még az elcsatolt országrészekből is rengetegen érkeztek, Kossuth Lajost és Jókai Mórt búcsúztatták hasonlóképpen. Reindl Ludovika – vagy ahogy talán többen ismerik Blaha Lujza – kalandos körülmények között született 1850. szeptemberében. Szülei vándorszínészként járták az országot, miután tiltott házasságot kötöttek: apja, Reindl Sándor honvéd őrmesterként szolgált a szabadságharc alatt, majd a világosi fegyverletétel után bujdokolni kényszerült, ezért nejével, a színésznőként tevékenykedő De Ponty Alojziával (magyarosan: Ponti Lujzával) beálltak az egyik állandóan úton lévő színtársulatba.
A nagy nótás hírében álló apa természetesen nem szerepelhetett a saját nevén, ezért Várai Sándorként lépett fel. A társulat szekérkaravánja épp Losoncról Rimaszombat felé tartott, amikor az asszonynak fájdalmai jelentkeztek, és a felvidéki város legelső útba eső házában világra hozta Ludovikát, aki aztán a sokat szűkölködő társulattal együtt cseperedett fel. Iskolába sem járt, írni és olvasni azonban így is megtanult, apróságként pedig a Petőfivel majdnem egybekelő Prielle Kornélia is gyakran babusgatta...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.