Szerző: fsp
2016.01.30.
Szervusztok kedves tanárok, nem is tudjátok, mennyire örülök, hogy látlak benneteket! Utoljára a suliban láttam tanárt, még diákkoromban, de az már nagyon régen volt. El sem mondom nektek, mennyire régen.
Azóta én sem lettem fiatalabb, megettem már a kenyeretek javát.
Bemutatkoznék: Zoli bácsi vagyok, de nektek csak emberi erőforrás miniszter. Hallom ám, hogy mindenféle problémáitok vannak. Nem vagytok ezzel egyedül, a kormánynak is sok a gondja. Akartok segíteni a kormánynak, kedves tanárok?
Nem? Mindjárt gondoltam, nektek nem is ez a dolgotok, hanem az, hogy tanítsátok a gyerekeket. Ezzel jót tesztek az országnak, meg a kormánynak is. Mert ami az országnak jó, az a kormánynak is az. Fordítva már nem biztos, de ebbe most nem mennék bele.
Hallom, hogy nincs elég kréta az iskolákban, és hogy nagyon bürokratikus beszerezni. Nekünk sincs elég krétánk ott a minisztériumban, de mi nem sírunk, hanem veszünk magunknak. Na jó, csak vicceltem, kedves tanárok, nevessetek nyugodtan, nem fog megsértődni a Zoli bácsi...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.