AMIKOR A FAGYI VISSZANYAL

LEA ÉS LÉNA NAPLÓJA
Szerző:
2016.01.27.


Ez egy gonosz bejegyzés lesz.

Mert akkora óriási pedagógus lázadás van. Irtó szomorkodás-panaszkodás szeptember óta. Szar a suli, elromlott. Eddig szipiri-szuper volt minden, de most! Valahogy pont azóta telt be igazán a pohár, amióta lett a pedagógus életpálya-modell meg a PÖCS meg az ilyen-olyan-amolyan túlbonyolított hülye értékelések.

Szóval hogy vannak ilyen külső szervek, amelyek mindenféle felháborítóan igazságtalan, differenciálatlan és undok szempont szerint értékelik a tanárokat, ráadásul nem is azt, ami igazán fontos, nem a valós teljesítményt. Nem az igazi tanítással megy az idő, hanem azzal, hog adminisztrálni kell meg kitölteni csak a pontokért. És tök nagy tétje van, mert fizetésemelés stb. Borzasztó, nyomasztó, felháborító... (és nem ironizálok, tényleg az. A jó tanároknak és a rossz tanároknak ugyanolyan rossz ez.)

Oh, wait! Nem ismerős ez valahonnan? Osztályázás, piros pont, kiscsillag, csillagos szívecske, fekete pont, szomorú arc? Teljesen irreleváns, elvárhatatlan szempontok szerint? Felháborítóan igazságtalanul, differenciálatlanul, első pillanattól és ezen múlik az egyszeri és megismételhetetlen felvételi? Egyaránt szétstresszelve a rossz és a jó tanulókat?

Nem pont ezt kapják a gyerekek, amióta világ a világ? Ja, most a tanárok is megkapták ugyanezt a baszott nyomasztó kívülről rákényszerített értékelési rendet...

ITT OLVASHATÓ