Szerző: dobray
2016.01.21.

Itthon évekig a romákkal kapcsolatban voltak fokozottan érzékenyek a progresszívek az általánosításra, most európai szinten finomodott a hallásuk a jelenségre, ha bevándorlókról van szó. Eközben süketek párbeszéde zajlik nagy ricsaj közepette: „Ne általánosíts!” – „De hát nem általánosítok!” – „Ne általánosíts!” – „Nem általánosítok!” Ki akar itt általánosítani, kérem?
Szinte már nincs közéleti párharc bevándorlásügyben anélkül a rituálészerűen lejátszódó kör nélkül, hogy egy problémát szóvá tevő és azt bevándorlókhoz (nem a bevándorlókhoz, hanem egyes bevándorlókhoz) kötő illetőt, legyen az politikus vagy publicista, felszólítanak, hogy legyen kedves nem általánosítani és tartózkodjon a kollektív megbélyegzéstől. Kollektív lett a félelem a kollektív megbélyegzéstől. A válasz persze az általánosítás vádjának visszautasítása.
Mi, a kollektív büntetést közelről ismerő közép-európai nemzetek persze fokozottan érzékenyek lehetünk az általánosítás kérdéskörére, elég csak a németek és a magyarok kitelepítését emlékezetünkbe idéznünk...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.