Szerző: Egyenlítő blog
2016.01.12.
Wow! Itt vannak a saját hülyéink
Hétfő reggel a világsajtó minden jelentős orgánuma az első helyek egyikén kürtölte világgá, hogy egy magyar film nyerte el a világ egyik legfontosabb film díját a Golden Globe-on. Nemes Jeles Lászlóék Saul fia című filmje sikert sikerre halmoz, és talán-talán – de ezt nyilván le kell kopogni, alulról fölfelé, háromszor – akár az Oscaron is jól szerepelhet.
És egy kis ország mire legyen büszke? Például a kulturális sikereire. Hogy minden nehézsége ellenére születnek olyan alkotások, amelyek ebben az igazán kemény iparágban és pénzes versenyben jobbnak ítéltetnek az amúgy többi kitűnő filmnél is.
Természetesen a film Nemes Jeles László, Röhrig Géza és a társaik alkotása, de még jó, hogy mindannyian büszkék lehetünk rá, mint amikor valaki egy-egy nagy úszóversenyen megnyeri az aranyat. Akkor sem mi úsztunk, keltünk hajnalban és napról napra hónapokon, éveken át küzdöttünk, hanem valaki más. Nekünk csak annyit kell tenni, hogy miközben a popcornt faljuk, és egy újabb üveg sörért menesztjük a gyermeket a konyhába, elégedetten hátradőljünk a tévé előtt, azzal, hogy: megnyertük, mert mi magyarok ilyen jók vagyunk.
Amikor Kertész Imre Nobel-díjat kapott, az a magyar kultúra egyik legdicsőbb pillanata volt. Aztán ez a pillanat elmúlt, mert honfitársaink egy része – némi politikai támogatással – kemény zsidózásba kezdett, s megpróbálta elrontani azt a közös örömet, amelyre pedig olyan nagy szükség lenne. De hol van ez már. A Nobel-díj meg örök...
ITT OLVASHATÓ
És egy kis ország mire legyen büszke? Például a kulturális sikereire. Hogy minden nehézsége ellenére születnek olyan alkotások, amelyek ebben az igazán kemény iparágban és pénzes versenyben jobbnak ítéltetnek az amúgy többi kitűnő filmnél is.
Természetesen a film Nemes Jeles László, Röhrig Géza és a társaik alkotása, de még jó, hogy mindannyian büszkék lehetünk rá, mint amikor valaki egy-egy nagy úszóversenyen megnyeri az aranyat. Akkor sem mi úsztunk, keltünk hajnalban és napról napra hónapokon, éveken át küzdöttünk, hanem valaki más. Nekünk csak annyit kell tenni, hogy miközben a popcornt faljuk, és egy újabb üveg sörért menesztjük a gyermeket a konyhába, elégedetten hátradőljünk a tévé előtt, azzal, hogy: megnyertük, mert mi magyarok ilyen jók vagyunk.
Amikor Kertész Imre Nobel-díjat kapott, az a magyar kultúra egyik legdicsőbb pillanata volt. Aztán ez a pillanat elmúlt, mert honfitársaink egy része – némi politikai támogatással – kemény zsidózásba kezdett, s megpróbálta elrontani azt a közös örömet, amelyre pedig olyan nagy szükség lenne. De hol van ez már. A Nobel-díj meg örök...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.