Szerző: Jancsics Dávid
2016.01.08.
A szerződés ilyen módon való semmissé nyilvánítása továbbra is beleillik abba az állami koncepcióba, amely látványosan kimutatja, hogy nem sokat törődik a jogi keretekkel, ha éppen úgy kívánja az érdeke.
A legérdekesebb momentum a fizikai erőszak alkalmazásának monopóliuma körüli, elsősorban szimbolikus összecsapás. Az őrző-védők kiküldésével Simicska valamilyen szinten az állam monopóliumát kérdőjelezte meg, hiszen egy „magánhadsereggel” szálltak szembe az állammal.
Max Weber szerint a fizikai erőszak monopóliuma a a modern állam legfontosabb meghatározó eleme. Bakondi válaszát, a karhatalommal való fenyegetést, szintén felfoghatjuk szimbolikus üzenetként, hiszen a nap végén mégiscsak a politikai hatalom képes a gazdasági hatalom képviselőit a rendőrrel elvitetni.
Összefoglalva az új fejlemény az oszlopháborúban az az, hogy a Simicska-Orbán háború a jogi mezőből átkerült az utcára, ahol emberek fizikailag is összecsaphatnak.
Simicska egyértelműen húzogatja a macska bajszát, és az állam alapvető privilégiumait, még ha kicsiben is, feszegeti. A kérdés csak az, hogy az állam (Orbán) elmerészkedik-e addig, hogy ténylegesen használja a karhatalmat.
Ami érdekes lehet még kormányzati szempontból, hogy 9 évig az önkormányzat nem vette észre, hogy a Mahír szerződés „fontos közérdeket sértene” és “súlyosan korlátozná a fővárosi közterületek feletti rendelkezési jogát” és „jóerkölcsbe ütközne”.
Engem ez kicsit a BudaCash/Quaestor ügyre is emlékeztet, hiszen az eddigi információk alapján ott is az történt, hogy az MNB és egyéb hatóságok évekig nem vették észre hogy milliárdokat tüntetnek el a brókercégek – aztán hirtelen ráeszméltek.
Mindkét eset ugyanazért problémás.
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.