Szerző: Válasszunk
2016.01.24.
Sok más téma várja, hogy végre megírjam / befejezzem a postot, de az Oscar sajnos véges ideig aktuális. És azt kell mondjam, ezzel is foglalkozni kell. Az igazság az, hogy a helyzetet többféle nézőpontból lehet nézni. Van aki szerint az akadémia rasszista. Van aki szerint a nagy stúdiók üzletpolitikája a gond. Van aki simán a jó filmeket hiányolja. És van aki összetettebb társadalmi jelenségekről beszél. A valóság azonban a filmipar gyávaságáról szól, arról ami kapcsán mindenképpen meg kell említeni a Saul fia hazai fogadtatását, annak visszásságait is.
A Saul fia nem tehet róla, hogy ezt a témát már borzasztóan sokan feldolgozták. Arról sem tehet, hogy Sztálin rendszerének haláltáboraiban játszó dráma éppen úgy nem sok van, ahogy a Nankingi mészárlást sem dolgozzák fel sokan. Vagy mondjuk Amerika őslakosai elleni népirtásokat. A kereszténységen belüli gyilkos vallásháborúk kimaradnak. A kicsit szélsőséges néző a "már megint" kapcsán zsidózik egyet, pedig a hasonló témákat elcsépeltté tévő szakemberek, akik miatt a "már megint, túl sok" érzése merül fel és a kínzó hiány más témák feldolgozása után többnyire nem zsidók.
És a magyar zsidócsaládok drámáját bemutató alkotásokból is kimarad, hogy sokan a következő korszakban "osztályellenség" lettek, a következő rendszer is sokuk életére tört, újra kirabolták őket. Újra eljött a megkülönböztetés. Mint arról sem, hogy ma számos esetben nem azért kapnak meg ugyanúgy megkülönböztetést, mert zsidók, hanem mert "Cisz, vallásos, fehér, férfiak". A kollektív bűnösséget kiáltó, vélt elnyomásra valós elnyomással reagáló megkülönböztető politika, az ehhez tartozó családi drámák ma is folytatódnak.
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.