POLITOLÓGUS BLOG
Szerző: Politológus
2016.01.10.
A populizmus/populista minősítéssel általában elítélni szokás valamely politikát, nálunk Orbán is megkapta ezt belföldről és külföldről is. A kormányfő amerikai nyilatkozatában mintegy elismerte populizmusát, hiszen ő azt pozitív tartalmúnak véli.
Nyilván az Orbán-szöveg inkább "kifejezésidomítás", ami régi fideszes módszer azzal a céllal, hogy a nyelvi környezetet a maga érdekeire formálja, az idomítás egyszer szelídítést, másszor vadítást jelent. Orbán értelmezésében a populizmus a nép valós vágyaira való érzékenységet jelentheti, ám ezt korábban a "plebejus" kifejezéssel fedte le, ami talán helyesebb, Tölgyessy Péter 2010-ben ugyanígy a plebejussal minősíti az orbáni politika alapvetéseit.
Sokféle populizmus létezik, pláne történelmi szempontból, és Isaiah Berlin javaslatát komolyan véve nem lehet egyazon mintával leírni valamennyit, legfeljebb közös motívumokat fedezhetünk fel bennük. A fogalom egy amerikai mozgalomból ered, amely a kisembereknek akarja visszaadni a javak (leginkább a föld) feletti rendelkezést, később egy ideológiák között átjáró, mindenféle társadalmi réteget egyesítő mozgalomként lehet azonosítani. Ezek ideológiák is, de a közbeszédben a populizmus inkább módszerként szerepel, amikor demagógiával szólítják meg az egyszerű embereket vagy bárkiben az egyszerűembert. John Lukacs ijesztően helyén, minimálértékén kezelve a kifejezéseket azt állapítja meg, hogy pl. Hitler demokrata volt, fő bűneit a populizmus átvételének következménye. Körösényi András a kifejezést az alkotmány egyes részeinek jellemzésére is használja.
A fogalom közös része úgy nagyjából a népakaratra hivatkozás, az érdekeket tekintve a különbségcsökkentés, az elit és a plebs viszonyában a távolságcsökkentés. Jelen írás nem tudja meghaladni a többféle értelmezést, de annyit állíthatunk, hogy a populizmus mint jelenség vagy módszer felismerhető, akár fokozataiban is megragadható...
ITT OLVASHATÓ
Szilágyi Ákos: A populista (pdf)
VálaszTörlésTartalomjegyzék:
Ajánlás az olvasónak 7
Előhang 16
Első fejezet: Mese a meséről 18
Második fejezet: Álom az igazságos megtorlásról 25
Harmadik fejezet: A Történelem Rögtönítélőszéke 36
Negyedik fejezet: A populista nem alkuszik 43
Ötödik fejezet: A bűnös elit 49
Hatodik fejezet: A Test Papja avagy a Gyógyító Király 59
Hetedik fejezet: Tiszta kezek avagy a Megtisztított Ország 74
Nyolcadik fejezet: Beűzetés a Paradicsomba avagy a szükséges regresszió 91
Kilencedik fejezet: Az igazság mint a hazugság legfelső foka 102
Tizedik fejezet: A tettek embere 112
Tizenegyedik fejezet: A Nagy Félelem 125
Tizenkettedik fejezet: A Több-Mint-Politikus és a Több-Mint-Párt 135
Tizenharmadik fejezet: Az ezerarcú populizmus 144
Tizennegyedik fejezet: Leples bitang avagy a Kendőzetlen Igazságról 155
Tizenötödik fejezet: A legrövidebb út 161
Tizenhatodik fejezet: A trickster 169
Tizenhetedik fejezet: A populizmus komolysága 177
Tizennyolcadik fejezet: A Végső Győzelem 187
Tizenkilencedik fejezet: Az Utolsó Forradalom 199
VálaszTörlésHuszadik fejezet: Fülbemászó populizmus 208
Utóhang 220