Szerző: Hegyi Heni
2016.01.11.
A klasszikus családmodell máshol is érték
Világszerte a nagy cégek több mint 90%-a van valamilyen dinasztia tulajdonában, beleértve olyan nagy cégeket is, mint a News Corp, vagy a fent említett Volkswagen, amelyet éppen a két tulajdonosi ág, a Porsche és a Piëch család közötti feszültség feszít szét. A Botson Consulting Group jelentése szerint az egymilliárd dolláros éves bevételt meghaladó amerikai cégek 33%-a van családi tulajdonban, míg Franciaországban és Németországban ez az arány 40%-ra rúg.
A politikában is gyakori, hogy egy befolyásos család igyekszik megszerzett pozícióit a következő generációkra hagyományozni. Nem csak az amerikai Clinton- vagy Bush-család tagjaira gondolhatunk ilyenkor: világszerte megjelenő tendencia ez, amit jól bizonyít a Ghandi-család sikere Indiában, a Kenyatta-családé Kenyában, vagy a Bhuttosoké Pakisztánban. Kelet-Ázsiában egyébként is domináns a klasszikus családmodell, de közelebb is találhatunk érdekes példákat.
A legutóbb feloszlatott brit parlament 650 tagja közül 57-et fűz valamilyen rokoni szál korábbi miniszterekhez. Franciaországban Hollande gyermekei korábban szintén indultak már az elnöki pozícióért, és Belgium miniszterelnöke sem a nulláról kezdte, hiszen egy korábbi külügyminiszter fia. Egy 2003-as tanulmány szerint a világ cégeinek 8%-át különböző politikusok rokonai, birtokolták és természetesen az sem ritka, hogy az ilyen cégek különböző támogatásokat, adományokat kapjanak – akár külföldről. más államoktól – a nagyobb befolyás érdekében, mint ahogyan a Clinton-családdal is megesett...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.