NÉPSZABADSÁG
Szerző: Trencsényi Zoltán
2016.01.10.
...ha a rezsim korrupciós megnyilvánulásait ellenzéki pártok képviselői, politológusok egyszerűen mutyiként írják le, akkor nem számolnak azzal, hogy ennek a jópofizó, összekacsintó fogalomnak a használatával több, mögöttes feltételezéssel élnek.
Egyrészt, hogy ezek alkalmi, egyedi esetek, amelyekben a kezdeményező a gazdasági szférából jön, és egy-egy hivatalnokot ken meg. Másrészt, hogy ez a hivatalnok nincs kapcsolatban feltétlenül a politikai döntéshozókkal, így tehát a mutyinak nevezett dolog nem felülről irányított.
Összességében azt sugallja tehát, hogy az állami és az uniós forrásoknak nem központilag szervezett, tudatos lerablásáról beszélünk, hanem csupán a hagyományos korrupció egyik megnyilvánulásáról. Így, amikor egy rendszerszintű korrupcióról azt mondják, hogy mutyi, akkor elmossák a minőségi különbséget a 2010 előtti korszak korrupciós jelenségei és a jelenkori rezsim más gyökerű, rendszerszinten szervezett, a felső politikai vezetés közreműködését is magában foglaló bűnszervezeti tevékenysége között.
A mutyi szó használatával folyamatosan arra szocializálják a közvéleményt, hogy itt maximum kormánykritikát kell gyakorolni és nem rendszerkritikát...
...A Fidesz a kultúrát szakralizálja, ritualizálja, és mint szentséget felmutatja. Szimbolikus tereit pedig megszállja. Az egyik legjobb példa a Nemzeti Színházé, ami különösen fontos volt a Fidesz számára. Már 1998-ban sem engedte meg, hogy a liberálisok építhessenek Nemzeti Színházat a nemzetnek, hiszen mi a szemükben nemzetárulók vagyunk, így azt csak nekik szabad megépíteniük. Meg is építették, mellesleg korrupt módon és minősíthetetlen színvonalon. Később pedig az Alföldi–Vidnyánszky igazgatóváltással is jelezték ugyanezt. Egyébként, amikor kierőszakolják ezeket a szimbolikus gesztusokat, nagy nehezen átjátszanak mondjuk néhány színházat úgymond a saját táboruknak, mint például az Új Színházat, látszik, hogy az intézmény által felkínált kultúrélményre az általuk megcélzott közönségnek már nincs szüksége, hiszen a kulturkampffal mozgósítottak jórészt nem a hagyományos kultúrafogyasztó réteg tagjai, hanem olyanok, akik a kultúrát politikai nyilatkozatokban vagy lojalitást demonstráló tüntetéseken „fogyasztják”...
ITT OLVASHATÓ
„Robbanással ér véget majd ez a lázálom” - Interjú Friderikusz Sándorral (Magyar Narancs)
VálaszTörlésFridi:
VálaszTörlés...A Fidesz olyan világot teremtett, amely a normális, független és szuverén módon gondolkodó ember számára szürreális. Milyen dolog az, hogy ha valaki mást gondol, mint ők, azt aljas érvekkel lehúzzák a sárga földig és jól megtiporják? A permanens háború logikája ez, nem másé. És ezt az állapotot ők teremtették, ha elismerik, ha nem. Élhetetlen országot kreáltak. Akkor is, ha haszonlesők és – megengedem – félreértésben szenvedők százezrei állnak mögöttük. És nem kell baloldalinak vagy liberálisnak lenni ahhoz, hogy ezt lássa az ember. Aki még tudja, milyen becsületesnek lenni, ma rosszul érzi magát itt. Ezt az országot hozták létre az én egykori fideszes barátaim. Amúgy sajnos a világtrend is besegít nekik: jártam egy konferencián három-négy éve, ahol amerikai újságírók arról beszéltek, hogy körülbelül a kétezres évek elejétől kezdve az újságolvasó és a tévénéző a saját preferenciáihoz állítja a médiafogyasztási szokásait, és azt a tévét nézi, azt az újságot olvassa, amelyik kifejezetten az ő véleményét sugározza vissza. Ha valamely fórumon mást írnak vagy mást mondanak, a közönség azonnal elpártol. Ma már az emberek többségét nem jellemzi az a szintetizálási vágy és képesség, hogy elolvasom, meghallgatom ezt is, azt is, és majd ezek nyomán kialakítom a saját álláspontomat. Egyébként is, Magyarországon min gondolkodjon el az ember, ha – teszem azt – Kövér László patologikus fröcsögéseit hallgatja? Hiszen csak fröcsögni, gyűlöletet kelteni tud. És ez az ember országvezető a harmadik évezred egyik európai országában! Ehhez, kérem, számítsa hozzá, hogy Kövér valaha nekem komoly viszonyítási pont volt az életemben, már ami a becsületet és tisztességet illeti. Ez lett belőle! És az sem számít nekik, hogy magatartásuk követendő minta lesz ebben az országban.
MN: Pár napja az egyik államtitkár azt tódította, hogy két év alatt hatszázezer szegény lett a középosztály tagja, miközben – ezt a 444.hu leplezte le – számos statisztika egyértelműen cáfolja ezt az állítást. A kormányzati propaganda sokszor köszönő viszonyban sincs a valósággal – de mit gondol, meddig lehet ezt csinálni?
FS: Láthatóan bármeddig. Magyarország egyik része elfáradt, másik része nem képes két egyszerű halmaz között sem összefüggést felfedezni. Megértőbb vagyok azokkal, akiknek napi küzdelme a létfenntartás körül forog. Kevésbé vagyok megértő azokkal, főképp értelmiségiekkel, akiknek szellemi muníciójából kitelne az összefüggések feltárása és az ellentmondások felmutatása minden ügyben, ehelyett inkább otthon ülnek és fejükre húzzák a takarót, közben rátarti kívülállást színlelnek és emelkedettségre hivatkoznak, ha valaki megkérdezi őket, miért nem bújnak ki az egérlyukból. Ki segítsen a tarthatatlan valóság feltárásában, ha nem az értelmezni képes értelmiség? Normális országban ez a politika, amit ma látunk magunk körül, egy-két év után megbukna. Itt meg virágzik, mint nyár végén a tubarózsa. A legfrissebb Medián-felmérésből az derül ki, hogy soha egyetlen párt sem volt a rendszerváltás óta a kormányzás második évében ilyen népszerű, mint most a Fidesz. Ez a Fidesz, amely szétlopja, szétcsalja, széthazudja Magyarországot, és harcban áll az egész világgal. Tartok tőle, hogy nagy csalódás és ráébredés érlelte robbanással ér véget majd ez a lázálom. Természetesen nem kívánom ezt, de egy ilyen összetett hazugsághalmazból, amely ráadásul rendszerszerűen épül fel, nincs más kiút, csak egy óriási kataklizma...