Szerző: Rezeda
2016.01.14.
Orbán Viktor most éppen azt közölte Tarlóssal bizonyos villanyosok és HÉV-ek okán, hogy számára a főváros nem finanszírozási, hanem irodalmi kérdés, és azt is kijelentette, ha rajta múlna, nulla százalék EU-s fejlesztési forrást biztosítana Budapest számára, az uniós pénzeket pedig vidékre irányítaná.
Első felhorgadásában azt gondolja ilyenkor az ember, hogy ez a Simicska folyadék már megint szórakozik. Kicsit alaposabban mélázva mindezen viszont be kell látnunk, hogy már nincs miért bosszút állnia a bűnös városon, ám az mégsem áll az ő igen nagy szívéhez közel. Vajon miért?
Mert ilyen különös indokot még sohasem lázározott, hogy Budapest irodalmi problémaként jelenik meg hamvas tudatában. Érdekes a dolog, sajnálattal kell azonban fölfedeznünk, ez nem új szint gondolkodásában, ezt is csak úgy dakota módon, mintegy hányavetien csapta mondandója közé, ám így mégis önkéntelen leplezte le magát. Tiszta víz került a pohárba úgymond. Nem irodalom ez, hanem maga az élet.
Mert rájöttem.
Ez az ember nincs otthon ebben a világban Felcsúton kívül, és nem is érti azt. Ezért egyedi kivételként Orbánt permanensen ganajozó életművem e darabja nem a fikázásról, hanem a megvilágosodásról beszél. Az éretlenek örökös miniszterelnöke most vallott végérvényesen, és magam, mint Sziddhartha a Bódhifa alatt váltam minden titkok tudójává, és nem lettem boldogabb a felismeréstől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.