MÉLYENSZÁNTÓ BLOG
Szerző: Yanagida
2016.01.17.
A 19. század második felére gondoskodni kellett a nagyvárosok egyre nagyobb számú lakosságról és ellátásukra már kevésnek, vagy nagyon rendezetlennek látszott a sok elszórt kis piac. Párizsban például sok olyan utcán alakultak ki piacterek, ahol sűrűbben voltak az élelmiszerüzletek: a sajtos, tejes, hentes, mészáros, pástétomos, zöldséges és kenyeres boltok. Hajnalban ide jöttek a vidéki kofák és kirakták áruikat az alkalmi asztalokra. Délben „bezárt” a piac-rész, egy órára már újra tiszta és járható volt az utca.
A nagyvárosok vezetése mindenütt elhatározta, hogy az ellátási gondokon nagy vasszerkezetes csarnokok építésével fog enyhíteni. Párizsban egész csarnokrendszer épült, de Berlin, Hamburg és London is felzárkózott. A példát Budapestnek is követnie kellett, mivel a körülbelül 40 piacán szörnyű állapotok uralkodtak: nem volt víz, rossz volt a közbiztonság, az egész teljesen rendezetlen és zavaros volt.
A csarnokok születése
Az előkészületek, hosszas tervezések és pénzügyi manőverek után 1896-ban felépült az 5 pesti és 1 budai csarnok, melyeket némi csúszás után egyszerre, 1897 februárjában nyitottak meg. Az indulás után Budapest is rohamosan fejlődött és 11 évvel később, 1907-ben a város vezetősége már azon kesergett, hogy kinőttük a csarnokokat. A kedves olvasó biztosan szívesebben nézi a nosztalgikus piaci képeket, mint hogy számokkal bajlódjon, de a fejlődés jellemzésére idézek néhány adatot:
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.