Szerző: Reiner Roland
2015.12.11.
A most zajló francia regionális választások elsősorban a Jobbik szempontjából érdekesek: a magyar radikális párt és a Nemzeti Front múltja és jelene több ponton is találkozik. Egyrészt hasonló a politikai környezet: az elmúlt 10-15 évben mindkét párt egy döntően kétosztatú térben politizált, és mindketten a jobboldal széléről indultak. Egyik pártnak sem kedvez a választási rendszer többségi jellege, aminek következtében az országos politikában társadalmi támogatottságukhoz képest kisebb szereplőkként tudtak csak megjelenni. Ez fokozottan igaz a Nemzeti Frontra: a francia rendszer kétfordulós, egyéni jelöltekre épülő rendszerében 10-15 százalékos támogatottsággal sem jár néhány parlamenti helynél több. Ehhez képest a magyar választási rendszer listás eleme garantálja, hogy a Jobbiknak legyen helye a parlamentben – egyéni győzelmet ugyanakkor még az egyfordulós rendszerben sem tudtak elérni 2014-ben.
Éppen ezért mindkét párt számára az arányos mandátumkiosztással bíró európai parlamenti választás tekinthető mérföldkőnek: a Jobbik 2009-ben itt robbant be a magyar politikai életbe, míg a Nemzeti Front számára a 2014-es EP-választás megnyerése tekinthető fordulópontnak. Fontos látni ugyanakkor, hogy e két párt támogatottsága között nagyságrendi különbség van: Vona Gábor pártja 2009-ben a harmadik helyet érte el, és azóta is csak a baloldal különindulása okán tudott második helyet elérni, míg Le Pen pártja tavaly májusban egyértelműen megnyerte az EP-választásokat – a Nemzeti Front ekkor 25 százalékot szerzett, míg a Jobbik csak 15 százalékot...