ZONGORAPOSZT, DE DULVÁN

FURDANCS BLOG
Szerző: Tákolmányi
2015.12.23.

Talán Önben is felrémlett már a vágy, hogy a Négyfarkú macskában elköltött romantikus vacsora után félretolja Kvasztics Fedort a zongorától és néhány ábrándos billentyűfutammal kedveskedjen szíve hölgyének. Ha zenei képzettség nélkül teszi mindezt, perceken belül előkerülnek a rohamkések és ütlegelni kezdik a  légionisták, hiszen zongorázni nem könnyű, mint ahogy hallgatni sem egy kezdő előadót.

Ma a zongorát, mint egy zseniális mechanikus gépet - sőt, szerszámot - vizsgáljuk a gyakorlatban, szakirodalommal és parádés boogie-woogie válogatással körítve. Monstre írás következik, készítsen elő pattogatott kukoricát és folyadékot.

Először néhány személyes vonatkozás. Asztalos készségekkel, azaz botfüllel, fahanggal és tönkszerű ujjakkal születtem. Tanáraim és pajtásaim már egészen korán óvtak tőle, hogy bekapcsolódjam az énekórák meghitt közös éneklésébe. Később néhány barátom, ki hallotta virtuóz basszusgitár játékomat, továbbiakban kerülte a személyes látogatásokat.

Főiskolai tanulmányaim egy zeneiskola melletti konzultációs központban zajlottak, ahova folyamatosan behallatszott a kis növendékek gyakorlása, így mondhatni: informatika-brácsa szakon végeztem. 

ITT OLVASHATÓ