VIGYÁZAT, ORSZÁGVÉDŐK!

BEKIÁLTÁS BLOG
Szerző: Kabai Domokos Lajos
2015.12.13.

Alig másfél hónap telt el, és a felszólítás örve alatt – ahogyan az Index összefoglalja a Fidesz XXVI. kongresszusán felszólalók közös gondolatát – „elképesztő össztűz indult az EU-ellen”. Ami persze eleve tudathasadás, minthogy pártunk és kormányunk, s ennek sugalmazása alapján jó magyar népünk, úgy szidja az Európai Uniót, mintha ne mi magunk lennénk az. Éppen ezért csupán belföldi fogyasztásra szánt propagandaanyagként lehet értelmezni azt a Politikai nyilatkozatot is, amit Pelczné Gáll Ildikó európai parlamenti képviselő (!) olvasott fel a szavai szerint az „Európa újraegyesítéséért mindenkor kiálló párt” összejövetelén. Benne ilyen kitételek:
„Az európai döntéshozók a tömeges illegális migráció elősegítésével a második világháború óta nem látott válság szélére sodorták Európát.”
„Az európai döntéshozók folyamatosan és nyíltan megszegik az uniós jogot.”
„Az Európai Unió bevándorláspárti politikája képmutató, felelőtlen és veszélyes.”
Mintha az európai döntéshozók között nem ülnének ott maguk is. Mintha nem vennének részt ők is a döntések meghozatalában!
Ennél azonban nagyobb a baj. Isten mentsen az általánosítástól, de az elmúlt hetekben, a budapesti Örs vezér terén többször megfigyeltem miként zajlik az aláírás-gyűjtési akció, amelynek következtében december 12-én azt jelenthette be Gulyás Gergely parlamenti alelnök, akkor még Fidesz alelnök-várományos, hogy „1.521.000 aláírás már összegyűlt a kötelező betelepítési kvóta ellen”. Annyit mondhatok: a pillanatok alatt összerakható, majd szétszedhető asztalkához többségében nyugdíjas korúakat sikerült odacsábítaniuk a deli fiataloknak. Hangsúlyozom: csak az ott jártamkor, és csak az Örs vezér terén látottak alapján írom ezt, tehát magamat is óvom attól, hogy a másfél milliós számra vetítsem tapasztalataimat.
A párbeszéd nagyjából így zajlott: „Tessék jönni, aláírni!” – szólt a délceg fiatalember a néninek, vagy a bácsinak, esetleg az idős házaspárnak, s akkor a felkérés többes számban hangzott el. A néni általában így reagált: „Mit írjak alá, kedveském?” A bácsik inkább csak morogva mentek oda, szemlélődtek egy keveset, majd azt kérdezték: „Mi ez?” A házaspárok esetében szinte mindig a hölgy szólalt meg. A válasz rendre az volt: „Meg kell védeni Magyarországot!” Erre a megszólított(ak) arcára tanácstalanság ült ki: „Nem értek én az ilyesmihez! De mitől kellene megvédeni? Ilyenkor azonban a deli legény már tudta, hogy nyert ügye van, mert már mondhatta is: „Hát csak arról van szó, hogy ne jöjjenek ide idegenek!” Az asztalka előtt álló(k) erre felderült(ek), hiszen a hónapok óta folyó kampány hatásaként ez már neki(k) is ismerős megközelítés volt: „Hát, azok ne is! Hát azt én is aláírom, csak gyorsan, mert sietek / sietünk…”

ITT OLVASHATÓ