Szerző: SzabóElvira
2015.12.31.
Vajon milyen lesz a jövő társadalma? Ha hihetünk Maslow-nak (és én a magam részéről nagyon szeretnék hinni), akkor „önkiteljesítő” és „létezésalapú”. Tehát magától értetődő alapvetés lesz, hogy az egyénnek lehetősége legyen kiaknázni a képességeit, kihozni magából, ami benne szunnyad. Ugyanakkor Maslow hangsúlyozza, hogy az önmegvalósításnál magasabb szint az önmeghaladás, vagyis amikor „nemcsak rólam szól, amit teszek, hanem a nagyobb egészről”. Emellett az egyén életszemléletét, élményeit olyan, Maslow szerint magasabb rendű érzelmek jellemzik majd, mint a csodálat, a B-szeretet, az elköteleződés, a bizalom, az alázat, és ezek formálják az egyének közti kapcsolódásokat.
Maslow víziójában az igazságosság magától, szinte melléktermékként valósul meg. Az egyik ember nem akar a másik fölé kerekedni, hiszen többé nem űzi a belső hiány, hogy „túl kevés és értéktelen”, így nem akar túlnőni társain. Az elköteleződés, bizalom és adni akaró szeretet állapotában az emberek képesek tiszteletben tartani egymást és együtt-működni. Az önkiteljesítés alapelve pedig azt jelenti, hogy egyenlően adott a lehetőség mindenkinek, hogy körülményeitől és társadalmi hovatartozásától függetlenül azzá váljon, amivé és akivé szeretne.
Ami már csírázik
Amikor először olvastam a teljességgel működő társadalomról, a fejemet csóváltam, „ejj, messze vagyunk ettől”. Majd egymás után jutottak eszembe azok a kezdeményezések, amelyek azt jelzik, hogy Maslow elképzelései szép lassan átkerülnek a gyakorlatba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.