Szerző: Sebestyén Eszter
2015.12.16.
A karácsonyi ünnepek környékén többet beszélünk a szeretetről, sőt, álszentül mutatjuk is, például hivatalból elküldött üdvözlőkártyákon, amelyeket elszórunk azoknak is, akiket soha nem is látnánk, ha tehetnénk.
Olyan szokás ez, ami sosincs másként. Akkor sem, ha éppen háború van. Állítólag akkor is szeretjük egymást. Napjainkban nem lehet egy újságot kinyitni, egy portálra felmenni vagy belenézni egy híradóba sehol a világon úgy, hogy ne találkoznánk lelőtt géppel, merénylettel, terrorizmussal, menekülttel.
Ömlik a háború a médiából. De a szeretet óriási.
Dédanyám, Juci jut eszembe. A Ranschburg Klinikán dolgozott, s fennmaradt onnan néhány képe, például háborús sérültekről, némelyiknek a sztoriját is elmesélte. Ezek olykor szerelmi szállal is átszőtt történetek voltak. Mindig igyekezett megnyugtatni, hogy soha többé nem lesz háború, velünk ilyen már elő sem fordulhat majd. A mi szerelmünket háború nem választhatja el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.