Szerző: Kabai Domokos Lajos
2015.12.26.
Van abban valami jelképszerű, hogy épp Göncz Árpád halálának évében fogalmazott internetes nekrológot a Pallas Páholy fejfájára Zöldi László. Ugyanis annak idején az egykori köztársasági elnök avatta a budapesti Alkotmány utca–Hold utca sarkán lévő pincehelyiségben létrehozott klubot, amelynek egyik 2012-es rendezvényén készült a címkép. Két évtizeden keresztül a dr. Gáspár István által működtetett rendezvényközpont félszáz szakmai szervezetében cserélt eszmét egymással, továbbá főleg a szocialista párt, de olykor a szabaddemokraták vezetőivel is, számos baloldali, liberális, sőt jobboldali-konzervatív értelmiségi. Olyan személyiségek, tudósok, egyetemi tanárok, újságírók, művészek, vállalkozók, közéleti szereplők, akiknek többsége nem lépett be a rendszerváltás utáni pártok egyikébe sem, de gondolataival, kezdeményezéseivel kész volt, vagy kész lett volna a baloldali értékek hordozóit támogatni az ország egészének érdekét szem előtt tartva.Veszélyes a kiváltságosok uralma
Zöldi László nem siránkozik a Médianaplóban közzétett bejegyzésében, viszont hangot ad hiányérzetének. Annak, hogy a szétaprózott ellenzék „képtelen megfogalmazni, vajon mit jelent egy kerítéssel elzárt, befelé forduló, egyenirányított országban az a fránya szociáldemokrácia”. Ezzel akarva-akaratlanul végszót adott ahhoz, hogy régi tervemet valóra váltva felvillanthassam, szerintem milyen alapokhoz kellene visszatérniük azoknak, akik tűrték, hogy kivérezzen a baloldal utolsó szellemi klubja, s akik – erős gyanúm szerint ettől nem függetlenül – hagyták szinte szétporladni a magyar közélet egyik legerősebb pártját, miközben azzal ámítják magukat, hogy a baloldal, sőt a szociáldemokrácia zászlaját lengetik a 21. század Magyarországán.
Persze lesznek kommentelők, akik már az előző bekezdés után odavetik a megjegyzést: „Ugyan, kinek hiányzanak a baloldali szervezetek? Jól elvagyunk mi a nemzeti pártunkkal is”. Csakhogy a 20. század magyar történelmében épp elég elrettentő példa van arra, hova vezet, ha egy országban gyakorlatilag kontroll nélküli uralomhoz jut egy szűk érdekcsoport. Akár a bal-, akár a jobboldal került ilyen helyzetbe, annak előbb-utóbb igencsak nagy tömegek lettek kárvallottjai. Éppen ezért mindig szükségszerűen kialakult az igény a valódi ellenállásra, az érdemi ellenzéki magatartásra. Például arra, hogy a parlamenti ellenzék ne „a pillanatnyi szavazatnyerésnek” áldozza fel az osztályérdekeket...
ITT OLVASHATÓ
Karácsonyi ráadás:
A Fidesz ideológiája Vitaest a Bibó Társaság szervezésében a Pallas Páholyban
„A centrális erőtér és a kultúra helyzete", Radnóti Sándor a Bibó Társaság vitaestjén
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.