Szerző: Dóczi Tamás
A kiállított művek ugyanis történelmi értékük mellett a mai napig képesek igencsak szemöldökhúzogatásra késztetni az embert, s hiába volt két évvel ezelőtt nagy sikere a British Museumban, Japánban tíz múzeum utasította vissza a felkérést, mielőtt az Eisei Bunko elvállalta volna a szervezést.
Ahhoz azonban, hogy igazán értékelni tudjuk a kiállítást, mindenekelőtt érdemes magával a műfajjal megismerkedni, hisz nem is elsősorban, illetve nem pusztán pornográfiáról kell beszélni a shunga kapcsán.
A japán kultúra számos eleme kínai gyökerekre vezethető vissza - itt olvashatunk a kínai pornográfia rövid történetéről, a tavaszi képek (a 春 tavasz írásjegye mind Kínában/Japánban korabeli eufemizmus a szexre) eredete igencsak régi időkre nyúlik vissza, viszont a műfaj csimborasszójának egyértelműen az Edo-kor (1603 -1868) tekinthető, az ukiyo-e (浮世絵) 'lebegő világ' tekintélyes hányadában fametszetekben manifesztálódott zsánerfestészete előszeretettel örökítette meg a kortárs Edo dekadens világát - gésákat, kabuki színházat, szumót - és persze a szexet is.
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.