Szerző: L.Alex
2015.12.22.
Ülünk az autóban, Mária és én, megyünk-jövünk valahonnét, beszélgetünk, közben állandóan szól a telefon, felveszi, előtte mindig elnézést kér tőlem.Hasonlítgatom, az áprilisi Máriához, a Normafáshoz, a feketébe öltözötthöz, a FESZ egykori „ökléhez”, nem változott.- Van már munkád?
- Nincs.Telefonál, mérges, nem azt és nem úgy írták meg, amit, ahogy mondott, magyarázkodik, kér, bosszankodik.- Ennyire telített szakma lett az egészségügy?
- Nem , nem erről van szó. Sehová nem akarnak felvenni, attól félnek, fellázítanám az ápolókat! Pedig hidd el, semmi más vágyam nincs, csak, hogy újra ágy mellett álljak!
A fekete ruha ráégett Máriára. Pedig mit is akar, akart ő?Tisztességes munkáért, tisztességes bért! Annyit szeretett volna elérni, hogy korrektül elszámolják és kifizessék a túlórákat az ápolóknak, az egészségügy napszámosainak. Azt szerette volna, ha nem kellene rákényszerülniük arra, hogy másod és harmad állásban dolgozzanak, hogy ne kelljen a fáradság miatt, az ellátásra szoruló betegek életét veszélyeztetni.
Sok volt, egyeseknek sokk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.