REVÜKONGRESSZUS

HUPPA BLOG
Szerző: Szele Tamás
2015.12.14.

...tegnaptól az orbanizmus már valós veszélyt jelent Európára nézve. Vagy mégsem? Hogy néz ki a kísérleti állam, Magyarország az illiberalizmus megteremtőjének szemüvegén át?

“a gondolat-, a szólás- és a sajtószabadság ma Magyarországon színesebb, szélesebb és mélyebb, mint tőlünk nyugatra.”

Mélyebb, az már biztos, olyan mélyen van, hogy próbafúrások és Eötvös-inga nélkül bajos is lenne megtalálni. Ne tessék már engem röhögtetni, ez már Monty Python – ha nyomokban fel is lelhető még némi szabadság az említett tárgykörökben, arról nem a rendszer tehet, sőt. És akkor még finom voltam.
No, de a saját személye, a párt helyzete?

“Ráadásul a felhőtlen jókedv és az önfeledt mosolygás dolgában még óriási elnöki tartalékokkal rendelkezünk”

No, azt meghiszem. Móka, kacagás, bohó mulatság az élet. Főleg, mivel:

“Jó alelnököket kaptam ehhez a munkához, olyanokat, akiket kemény fából faragtak, és tudják, mi a rend”

Bemutatjuk Bartók Béla táncjátékát: “A fából faragott alelnök” címmel. Kísér a Kárpátia zenekar. Vezényel: Orbán Viktor.
Miért ő lesz továbbra is az elnök?

„Először is azért, mert a felesége nem tiltotta meg. Másodszor azért, mert a járt utat nem akarják elhagyni a járatlanért.”

És a végére egy megragadóan őszinte önvallomás:

“Összességében 10. éve vagyunk Magyarország robosztus kormánypártja. (…) Mit akarhatunk még egyáltalán? (…) Mi tart bennünket egyben? Deutsch, Pokorni, Navracsics, Farkas, Kubatov, Schmitt. Hogy is vagyunk mi egy vérből valók?” – tette fel a kérdést, a választ, a közösség összetartását pedig abban látta: “mindannyian azt gondoljuk, hogy az életünk csak akkor értelmes, értékes, akkor van súlya, ha azzal a saját életünknél fontosabb és jelentősebb dolgot szolgálunk”.

Ha a Fidesz legnagyobb bűnét és ennek egyes felelőseit sorolta volna fel, akkor is mondhatta volna ugyanezt. De térjünk vissza az alapvető kérdésünkhöz: jelent veszélyt Európára az illiberális modell átvétele?
Mi most már gyakorlatilag kívülállók vagyunk, rövidesen tényszerűen is azok lehetünk, ha így folytatjuk – de ha az Unió ki akar lépni saját magából, ez lenne rá a legjobb módszer. Igen, az illiberalizmus Európa lényegét fenyegeti, és a lengyel választások fényében azt kell mondanunk, nem elhanyagolható veszély.
Válságot, végromlást hazudik, hogy kimenthessen belőle – és utána a szolgájává, jobbágyává tegyen mindenkit. Aki Európában ezt az utat választja, az Unió romlására tör.
Igen, továbbra is úgy találom, hogy ez a kongresszus, de főleg Orbán Viktor beszéde évekre fogja meghatározni az életünket, politikánkat, azt, ahogy ránk néznek határainkon túl, keleten és nyugaton, és csak remélni merem, hogy az illiberalizmus bóvlija nem lesz kelendő a jobb sorsra érdemes Európában.
Mi már menthetetlenek vagyunk, mi már elkárhoztunk, tessék csendben sercegni azon a lassú tűzön, szót se halljak.
Még azt sem mondhatjuk, hogy nem szórakoztatnak el minket időnként ilyen politikai revükkel.
Na, sercegjünk tovább.
Európa, vigyázz!

ITT OLVASHATÓ