Szerző: PuPu
2015.12.18.
Nem is érdemes mondatonként szétcincálni, annyira szánalmas ez az egész.
A Magyar Telekom szponzorált egy - szerintem - fapados énekest, az énekes ahelyett, hogy a szerelemről vagy a zord télben bimbózó rózsáról énekelt volna, benyalt egy méretest a Keresztapának, és kiállt Kacor király XVI. századi nőpolitikája mellett, hogy a fal adta a másikat.
A Magyar Telekom úgy vélte, hogy az énekes a szponzoráció révén a cég egyik arca.
Ostoba kijelentésével összekente ezt az arcot szarral, így aztán nem kívánatos, hogy azok, akik a nőket nem gépnyúlnak képzelik el, azt gondolják, hogy a cég filozófiája és az énekes agyroggyanása között bárminemű egybeesés van.
A Telekom európai cég, az énekes meg mucsai tahó, akinek - remélem - hozzátartozóit megkíméli a sors attól, hogy apjuk elvei szerint kelljen leélni életüket.
Sajnos, a kormány - élén Büszkeségünkkel - annyira el van már pofátlanodva, hogy azt gondolja, joga van beleavatkozni egy cég és szponzoráltja kapcsolatába.
Ez egy magántermészetű kapcsolat, a szponzor a dolog természetéből adódóan támogat, pénzel, pártfogol, mert azt gondolja, hogy a két név - a brand és a művész nevének összefonódása mindkét fél számára előnyös, hisz mindkettő pozitív érzelmeket kelt a társadalomban.
Ha az egyiknek romlik az imázsa, akkor a másik automatikusan követi, vagy megszakítja a kapcsolatot.
A cégnek nem egyetlen szponzoráltja a dalnok, rajta kívül a Magyar Olimpiai Bizottságot, a Veszprém kézilabdázóit is támogatja, gondolom még másokat is, akiktől csak jó teljesítményt vár el, meg helyet néhány reklámfelületen.
És azt, hogy ne szarjanak az ünnepi asztal közepére.
Az énekes fontossági sorrendet állított, úgy érezte, hogy fel kell másznia az asztal tetejére, és amikor letolta a gatyáját, a szponzor megköszönte az együttműködést.
Az ő pénze, az ő joga eldönteni, hogy kit támogat.
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.