MEGINT MINDENKI A TOPON - VILÁGZENEI DÖMPING 2.

LÁNGOLÓ GITÁROK BLOG
Szerző: Rácz Mihály
2015.12.15.

Őszi-téli világzenei lemezkörképünk első részében elégedettségünknek adtunk hangot, mi több, kifejezetten szétáradt bennünk a valódi öröm. Most egy újabb lemezadagot áthallgatva kijelenthetjük: lám, nemhogy nem vagyunk elmaradva világzenében a nemzetközi mértéktől, de be kellene végre látnia az ilyesmire szakosodott ítészeknek, pillanatra sem lenne szabad levenniük ujjaikat a magyar színtér ütőeréről. Vannak erre utaló jelek persze, az előbb említett első körben tárgyalt előadók jó része már kezd bekerülni a nemzetközi vérkeringésbe. Ezzel a magas minőséggel most sem maradunk adósok, és már előre szólok, kihagyás és megkerülés esetén lemaradás az osztályrész. Csodás, sőt varázsos albumok terítéken.

A Kosbor már nem Trió, legutóbbi áradozásunkkor még az volt, Nemes János fúvós és Tamás Benedek pengetős-énekes mellől Gyulai Csaba ütőhangszeres mostanában távozhatott, a lemezen mindenesetre Clemente Gábor közreműködik ütősökön. A Kosbor együttes az úgynevezett régizene felől érkezett, de ezt a skatulyát már rég maga mögött hagyta. Modern trubadúrként széles skálán mozog, a világzenét word music-ként, azaz szózeneként értelmezi, de nem szabad megijedni, nem úgy van, hogy mindent alárendelne a szövegnek, legyenek bár a verselés nagyjai a beidézett és feldolgozott költők - mint korábban Pilinszky és Varró Dániel, most pedig Tandori Dezső -, a zene éppily fontos és hangsúlyos. Minden pillanatban egymásba fonódik és összesimul szó, rigmus és hangszeres dínom-dánom, külön-külön elgondolni felesleges is volna. Az előző lemez a játékosság gyermekien kívánt bűvkörében csillogott, most pedig Oké, madárzsoké (Gryllus, 2015) címen sem távolodunk olyan messzire ettől. Persze jó a választás, Tandori nyelvi leleményei átívelnek korokon, legyenek azok akár történetiek (makro), vagy emberi (mikro) léptékűek. Bár sokféle hangszer szólal meg itt, a hangszerelés kifinomult, nincs semmi túlhangsúlyozva, a legjobb zenei témák és ötletek sincsenek elkoptatva, mindig akusztikus kamarazenei körben maradunk, miközben a folktól a dubig és a kíséret nélküli dalolásig beutazzuk a világ négy sarkát. A Kosbornak igazi trubadúrként kellene járnia a vidéket, vinni a legeldugottabb szegletbe is a dalt, nem is lenne szabad mással foglalkozniuk, hogy ez nemigen van így, mindennél jobban jelzi: az emberiség utat tévesztett. Kedvenc róla: Búcsúdal, és Az iskola vége...

ITT OLVASHATÓ