KOLDUSTÁRSADALOM-SZINDRÓMA

HUPPA BLOG

Szerző: Hazai András


Koldusok, hajléktalanok, semmirekellők mit keresnek itt, megérdemlik a sorsukat, én megdolgoztam a javaimért, ők miért nem gondolatok kavarognak a fejünkben.
Nem vesszük észre, hogy közben mindannyian koldusok vagyunk, csak mindenki különböző szinten.
A földön fetrengőket, a társadalmon kívülieket már rég halálra ítéltük. MINDANNYIAN. Hiába mondunk mást, nyilatkozunk itt-ott sajtóban, tv-ben, interneten. Ne ámítsuk magunkat! Amikor róluk nyilatkozunk, a legtöbbször magunkról beszélünk.
Kolduslelkületű társadalom vagyunk.
Hiába adatott meg az önálló gondolkodás és a cselekvés lehetősége, mi mindig valaki akaratának kívánunk megfelelni, hátha akkor több apró esik le a perselyünkbe. Retteg az alkalmazott, nehogy rosszat írjon a Facebookon, vagy észrevegyék egy tüntetésen, pl. ellenzéki-baráti társaságban, mert jó esetben felajánlják neki, hogy válasszon időpontot a felmondásra, vagy szüntesse meg minden eddigi baráti kapcsolatát gyanús alakokkal, még akkor is, ha ezek gyermekkori barátságok, mert rossz fényt vet a cégre és a jövőben nem kap állami megrendelést. Mindenki minden szinten behódol, mert az apró pénz is jobb, mint a semmi. Szervilizmus minden szinten. Stróman cégeken keresztül dolgozik az ellenzék, mert hát, a forradalmat valamiből etetni kell. Pragmatizmus. Lemerülünk, hogy egyszer fel tudjunk jönni a felszínre...

ITT OLVASHATÓ