KISZABADUL-E SPANYOLORSZÁG VASÁRNAP A JOBBOLDAL ÖLELŐ KARJAIBÓL ÉS A MEGSZORÍTÁS-CSAPDÁBÓL

KETTŐS MÉRCE BLOG
Szerző: SZEKERESFERENC
2015.12.18.

Egy sereg európai országban frusztrálhatja a választókat, hogy nincs valamirevaló alternatíva a kormányzó erőkkel szemben: nemcsak a baloldali címkéjű, hagyományos pártok kiábrándítóak, de még egy jobboldali is érezheti úgy, hogy nincs tisztességes képviselete, mert a konzervatívok inkább a saját érdekeik és egy szűk elit védelmében kormányoznak. A most vasárnap urnákhoz járuló spanyoloknak végre adódik lehetőségük, hogy kibillentsék a „kasztot” a garantált hatalom kényelméből, kérdés, hogyan élnek majd vele.
Mariano Rajoy, a kormányzó spanyol néppárt elnöke legszívesebben a két ünnep között, esetleg karácsony másnapján tartotta volna meg a törvényhatósági választásokat, „biztos, ami biztos, elég, ha a saját megbízható választóim jönnek csak el” alapon. A bravúr végül nem sikerült, de így is egy rekord késői időpont, december 20-a lesz az, ami döntő változásokat hozhat az alig negyven éves spanyol demokrácia életében. Évtizedek óta bebetonozódott gyakorlat, hogy a Spanyol Szocialista Munkáspárt (PSOE) és a konzervatív Partido Popular (PP, korábban a Franco miniszterei alapította Népi Szövetség) váltogatja egymást a hatalomban. Ez az idő azonban, akárcsak a befogott orral való szavazás vagy a jobb híján, a még rosszabb opció elkerülése érdekében leadott voks ma már a múlté: két friss, ropogós formáció ígér új garanciákat a valódi változásra...
...Vasárnap elsősorban fiatal férfiak mérik össze erejüket – e téren az elsősorban férfiarcokkal szereplő Podemos is elég pocsékul teljesít. Listáin a 40%-ot sem éri el a nők aránya, viszont ez az egyetlen párt, amelyben befutó helyre esélyes egy bevándorló: a Guineában született Rita Boseho ápolónő a spanyol parlament első fekete képviselőjévé válhat vasárnap. Mariano Rajoy viszont sok-sok szerencsével a 65 év felettiek elnöke lehet, pártja csak ebben a korosztályban az első, 55 év alatt pedig a 4. helyen áll.
A változás – ahogy ezt az egyre idegesebb pártkatonák és egyre frusztráltabb, előrejelzésekre képtelen elemzők ráncai jelzik – mindenképpen elkezdődött Spanyolországban. Azt azonban, hogy milyen ütemben, milyen mélyen és milyen irányban történik majd, jelenleg a választók jelölhetik ki. A fő kérdés persze az, hogy profitálnak-e majd ebből a feltételezett megújulásból azok a milliók, akik 2007 óta munka és jövedelem nélkül maradtak, és a megvont támogatásokkal is szegényebben tengődnek vagy nyomorognak; akik a sokadik egyhetes munkaszerződést írják alá vagy az esélytelenség miatt kivándoroltak; akik a jelzáloghitelek alatt nyögnek, még akkor is, ha már rég kilakoltatták őket, vagy fűtetlen és sötét lakásokban várják a hatósági levelet; akik hiába sírják vissza a bankok jogsértő gyakorlata során elröppent megtakarításaikat.
Az elmúlt évek küzdelmei, az épp 2012-ben indult tömegmozgalmak politikai gyümölcseit a törvényhozásban még nem aratta le senki – a legfontosabb talány tehát az, maradtak-e elegen, akik hisznek benne, hogy a politika tényleg képviselheti a vesztes többséget is, és érdemes az elit egyre féltettebb kincseként őrzött kert gyümölcsei után nyúlni, most vasárnap és a következő hónapok csatáiban. Hiszen veszélyes illúzió lenne azt hinni, hogy a nagybetűs változáshoz elegendőek a mégoly kiváló politikusok: a polgárok aktív részvételére is szükség lesz...

ITT OLVASHATÓ