Szerző: Rékai Zsolt
2015.12.22.
A kiállítás eseményszerűsége után,- amelynek felületi bicsaklásai között, képiségében rejlik mélységi asszociáció,- térjünk át élményszerűségre. Élményszerűségre tekintettel Reni két festményére, amelyek első impresszióban technikailag semmiben nem akasztottak meg, sőt figuralistásában kitűnt a sok absztrakció közül.
Fekete Válival beszélgetve, -aki lévén művészettörténész,- festmények "tematizálhatósága" miatt, igen- csak hasonló dolgokat olvas el, mint én, - arra hívja fel figyelmet, hogy absztrakt festményekről nehéz bármit is mondani, nehéz hozzájuk történetet kapcsolni.
Arra gondoltam, azért van ez, mivel kép, végső redukciót közöl. Persze redukciókkal szemben vannak homályos asszociációk. Pl: Ez a hasáb olyan mintha egy építkezésen eldöntött oszlop, vagy áthidalás lenne...
Ez az asszociáció ritkán fejtődik ki, tematizálatlanul átvillan, mint térélmény hangulat. Átvillan, mint egy bizonytalan, de lehetséges kiindulási alap, amely végső, -szinte metafizikai tisztázottság után,- már eredetről is le van szakítva.
Kétségtelen, az efféle transzcendens legózásnak van esztétikai élménye, köthető történetiséghez, modernitás adott korszakához, iskolákhoz vagy filozófiákhoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.