Szerző:Csodabogár
Fotó pixabay_com_wilkernet.jpg |
„Mikor 20 évvel ezelőtt, férjem halála után hirtelen nagyon magamra maradtam, rettegtem december 24-től. Ez az a nap, amihez olyan sok szép emlékem fűződött.
Nem voltunk nagycsalád, de szerettük a vendégeket és szüleimnek mindig nagy társasága volt. Egyedülállóak és gyerektelenek rendszerint nálunk töltötték a szentestét. Nem voltunk vallásosak, így ez csak egy különleges este volt, ahol feltehetően mindenki jól érezte magát.
Első magányos karácsonyomon rémületemben repülőre ültem és meg se álltam Los Angelesig. Nagy butaság volt. Hihetetlen rosszul éreztem magam, pedig barátnőm és családja tényleg mindent elkövetett, hogy kellemes legyen az ott tartózkodásom.
Hazafele a repülőn határoztam el, hogy a következő karácsonyt majd valahogy másként szervezem. Rájöttem, hogy meg kell tanulnom a magányommal élni, elmenekülni nem tudok előle.
Mit tegyek? Kizárom a szentimentális szép karácsonyt az életemből. Felkészültem. Volt otthon minden, hogy ne kelljen a karácsonyi őrületben vásárolni menni, és karácsonyi énekeket hallgatni az üzletekben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.