JÁTÉK, HATÁROK NÉLKÜL - A KORMÁNY MÉG EGYET SZORÍTANA A FŐVÁROSI AGGLOMERÁCIÓ ÜTŐERÉN

KETTŐS MÉRCE BLOG
Szerző: Pongrácz Gergely
2015.12.23.

Miközben nálunk sikeresebb nyugati és keleti nagyvárosokban a városhatár maximum azt jelenti, hogy több zónás bérletet kell venni (de néha még azt sem), nálunk még az a tákolmány is veszélybe került, ami eddig legalább úgy-ahogy biztosította az agglomeráció szerencsésebb részének a főváros normális elérhetőségét tömegközlekedéssel. A helyzet azonban még tovább romolhat: a kiherélt agglós közlekedés, a városhatárnál elvágott vonalak nem csak drágább, de egyben rosszabb rendszert is eredményezhetnek – ezzel még nagyobb autóforgalmat, újabb dugókat, légszennyezést. Arra ráadásul így sincs esély, hogy a főváros – immár csak saját területén – önerőből megoldja a közlekedés finanszírozását. Pongrácz Gergely írása

A város és a hozzá szervesen kapcsolódó agglomeráció – ma is sajnos nehézkesen működő – ütőere a közlekedés. Ezt saját bőrükön érzik azok a volt és immár újra budapesti lakosok, akik nagyrészt a tarthatatlan közlekedési helyzet miatt vállalt visszaköltözésükkel megálljt parancsoltak az agglomerációs népességrobbanásnak. De érzik a város főútvonalai mellett lakók is, hiszen az autóforgalom nem igazán csökken, hiába állt meg nagyrészt a kitelepülési hullám. A helyzet magától is romolhat még, hiszen az egy főre jutó személyautók számában még le vagyunk maradva a nyugati országoktól – szerencsére. Az amúgy sem rózsás helyzetet a most belengetett intézkedés – amely sajnos összhangban áll a főpolgármester nemrég elkövetett tömegközlekedés és kerékpározás elleni kirohanásával, valamint a vasúti járatritkításoknál látható szemlélettel – nagyon hirtelen tovább ronthatja.

Bár a buszvonalak esetén még elképzelhető, hogy a határon egyszerűen nem mennek ki a "kék" buszok, a "sárgák" pedig nem állnak meg bent, vagy legalábbis nem veszik fel a fővárosi utasokat, már ez is marhaság lenne: tökéletesen felesleges párhuzamosságokat kéne kialakítani, ezáltal vagy sokkal több járművet mozgatni, vagy vállalhatatlanul ritkára ritkítani a "kihasználatlan" járatokat. Ami egy ördögi kört eredményez: tovább csökkenő utasszám, majd további ritkítás, végül az agglomerációs és peremkerületi tömegközlekedés elsorvasztásához vezet. Lehet persze, hogy épp ez a cél: a tömegközlekedés szoruljon csak vissza a szegények szociális szolgáltatásává, az így felszabaduló helyen pedig lehet végre autózni.

A HÉV-ek esetében azonban még rosszabb a helyzet. Az nyilván nonszensz lenne, ha a szerelvényeket elosztanák szépen az állam és a BKV között, a határállomáson pedig mindenkinek át kéne szállni – bár rövid ideig lehet, hogy lesz erre példa. Itt inkább az merülhet fel, hogy az állam elveszi ezeket a fővárostól, ahogy arra egyébként történtek is már célozgatások. Ez azonban azzal járna, hogy nagy eséllyel keresztet lehetne vetni két előremutató, nemrég EU-s pénzekből előkészített fővárosi projektre is: kútba eshet a piros metró és a gödöllői HÉV összekötése, valamint az 5-ös metrónak hívott projekt, ami a csepeli és a ráckevei vonalakat kötné össze a város alatt a szentendrei HÉV-vel...

ITT OLVASHATÓ

Karácsonyi ráadás:

 

Kontroll

 

 

Moszkva tér