Szerző: TörökÁkos
2015.12.23.
Ki tudja miért, de év vége felé egyre több előadás szól a színházról. Talán mert mostanában nálunk alapjaiban vált kérdésessé a színház értelme: mire jó, miért kell? Az olyan daraboknál ez még nem is meglepő, mint a budaörsi Liliomfi, Dollár Papáék Tágra zárt szemek főpróbája című előadása vagy a katonás Sirály, de például Schiller Haramiák című drámája legalábbis nem kínálja magát a színházhoz való hozzászólásra, Kovács D. Dániel kezei között mégis hozzászól. Ugyanígy Ivan Viripajev Részegek című darabja sem teszi ezt meg önmagától – Gothár Péter rendezésében viszont annál inkább.
Az előadás kezdetekor egy meglehetős magasságú, mattrészeg nő mászik át rajtunk a színpadig (Rezes Judit alakításában), és a frissen felmosott padlón esik-kel (de legfőképpen esik) egy hosszabb jelenet erejéig. Ekkor még úgy tűnhet, hogy kínos két óra elé nézünk, ami a borban az igazság – elv elvi igazságát fogja nekünk mutogatni. És noha a két óra valóban több a kelleténél, és a borban az igazság igazsága sokszorosan felmerül ez idő alatt, az előadás szellemesen szórakoztatva tesz fajsúlyos – voltaképpen a lehető legsúlyosabb - állításokat. És közben hasonló súlyú kérdést intéz a színházhoz magához.
A Kamrában egy tölcsérszerűen szűkülő folyosóba nézünk bele, aminek a túlsó végén saját magunk tükörképe - stílszerűen szólva - okádja felénk a jeleneteket. A mélyéről érkezők a táguló térben mintha közeledtükben kisebbednének (Gothár Péter díszlete): a cső torkában még hatalmasnak tetsző alakok elénk érve sem többek, sem kevesebbek, mint részeg emberek. Még valami történetféleség is kibontakozik az epizódszerű jelenetekből. Egy filmfesztivál után vagyunk, ahol többen is egy iráni film és saját maguk hatása alá kerültek, miközben mások esküvőjükre készülnek – ki-ki hármasban az exbarátnővel és a jövendőbelivel, mások legénybúcsú formájában – két baráti pár pedig közös estére adja a fejét. És olyan is van, aki csak úgy, menetrendszerűen részeg. Mindez egy súlyosan vizes környezetben, ahol az eső miatt a zárt térben is el lehet ázni (Érted? Elázni!), és egy néha megjelenő akváriummal, amiben egy aranyhal úszkál – amíg zsebre nem vágják. Vagyis a metaforákból sincsen hiány...
ITT OLVASHATÓ
Karácsonyi ráadás:
Parti Nagy Lajos: Mauzóleum - Katona József Színház - Kamra - teljes előadás
Telefon a kocsmából - Katona János
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.