Szerző: rezeda
Különös dolog ez a nyelv. No, nem éppen az, amely egyetlenünk hátsójában forgolódik szűnni nem akarón, hogy gazdája hozzájusson ehhöz-ahhoz a köz javaiból, hanem az a másik, a virtuális, amely arra hivatott, hogy a körülöttünk zúgó valóságot leképezze, azaz, maga a lingua. Ez élő, szuszogó valami, amely követi az árnyékvilág alakulását, s ha abban abszurdot tapasztal, akkor maga is ilyen álomszerűvé válik, mert be kell mutatnia valahogyan a lehetetlent. De sokszor meg is erőszakolják szegényt. Már az is szerencsétlen dolog, ha ezt tudósnak kikiáltott nyelvészek teszik, az viszont maga a katasztrófa, ha a politika szorgoskodik ezen csak azért, hogy az általa létrehozott trágyadombot ábrázolja, vagy elfedje valahogyan. És éppen itt tartunk most.
Nem feledtük el még a fedett sportlétesítmény nagyszerűségét, amely szörnyeteg a közpénzek rendszeres elkúrását volt hivatott elrejteni úgy, hogy a stadion szót száműzte volna a szótárból. Ilyen cselekedetekre csak diktatúrák képesek. „Az egységes szóhasználat segíti a közérthetőbb megszólalást, s egyúttal a kormányzati politika irányát is mutatja.” Így, s ezzel magyarázta az emberminiszter azt a különösséget, hogy beosztottjai nem ejthetik ki szájukon a stadion szót, meg még sok egyebet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.