HISZTÉRIA URALJA A POLITIKAI DISKURZUST - EURÓPA, AMERIKA, A KAMPÁNY ÉS A MENEKÜLTEK

KETTŐS MÉRCE BLOG
Szerző: BSIMONKRISZTIAN
2015.12.25.

Az előítéletek sokkal többet árulnak el a gyűlölködőkről, mint a rasszisták által kipécézett arabokról, feketékről vagy zsidókról – állítja Stephen Eric Bronner, a Rutgers Egyetem politológus professzora. Arról kérdeztük, miért lett ennyire előítéletes az amerikai választási kampány, és másképpen gyűlölik-e ma a menekülteket, mint tették azt nyolcvan évvel ezelőtt. A professzor szerint se Amerika, se Európa nem lehet büszke magára.

Az Egyesült Államok kormányzóinak több mint fele azt mondja, nem kér a menekültekből. Ráadásul a muszlim-ellenes vagy menekült-ellenes indulatok az elnök-jelöltségért folyó kampányban is egyre nagyobb szerepet játszanak. Szinte minden republikánus jelölt ellene van annak, hogy az Egyesült Államok szír menekülteket vegyen fel. Donald Trump egyenesen odáig megy, hogy azokat is ki kellene paterolni az államokból, akik már megérkeztek. Mivel lehet ezeket az indulatokat magyarázni?

A menekült-ellenes, illetve bevándorló-ellenes indulatok leginkább a Republikánus Párt irányából jönnek, annak is a szélsőjobboldali szárnya, a Tea Party környékéről. Ez a relatíve pici szervezet hatalmas sikereket ért el több választáson is, főleg helyi és állami szinten, az ország déli, illetve közép-nyugati részén. 2008-ban, miután Barack Obama elnyerte az elnökséget, ez a mozgalom elkezdte ellehetetleníteni a mérsékelt konzervatívokat, és átvette a hatalmat egy országos méretű párt, a Republikánus Párt, felett. A Tea Party stratégiája a kezdetek óta világos: a helyi szinteken szervezi magát a nagyobb siker érdekében. A tagság tisztában van vele, hogy minél lokálisabb egy választás, annál kevesebben mennek el választani, és annál nagyobb az esélye annak, hogy arányaiban nagyobb sikert érjenek el, mint amennyit a támogatottságuk sugallna – pusztán azáltal, hogy ügyesebben mobilizálják az ideológiailag feléjük húzó választókat.

Persze ebben az is segített, hogy jött a pénz az olyan radikális, reakciós szponzoroktól, mint a Koch testvérek. Hogy a Demokrata Párt szavazói, vagy az a több mint 46 százaléknyi választásra jogosult ember, aki távol maradt az urnáktól 2012-ben, vajon egyetért-e a keményen jobboldali, államapparátus-ellenes, a kereszténység tanainak dogmatikus olvasatára építő, menekült-ellenes nézeteikkel, az nem annyira nyilvánvaló, mint amennyire azt a sajtó sugallni próbálja.

Szerintem a republikánus kampány retorikája nagy valószínűséggel változni fog a választási kampány előrehaladtával, amikor képeseknek kell lenniük a republikánusoknak egy nagyobb és sokszínűbb közönséget is megszólítaniuk, már amennyiben labdába akarnak rúgni a demokraták mellett. Az is igaz viszont, hogy minden esélyesebb republikánus jelölt él a menekült-ellenes, bevándorló-ellenes retorika adta lehetőségekkel, legyen szó Donald Trumpról, Ben Carsonról vagy épp Ted Cruzról. Sőt, még a Demokrata párt sem immunis: a párt konzervatív, úgynevezett „kék kutya” szárnya, és annak, az izraeli lobbi hatása alatt álló politikusai ugyanezt a bigott, kizáró retorikát alkalmazzák, bár kicsit szofisztikáltabban fogalmazzák meg a mondandójukat.

Az a baj, hogy nem is nagyon áll érdekükben változtatni, hiszen az Egyesült Államokban élő arabok nagy része nem szavaz, a közösségeik pedig nem annyira jól szervezettek, hogy fel tudjanak ezen retorika ellen lépni. Ezt csak súlyosbítja, hogy az emberek nem sokat tudnak az iszlámról vagy a Közel-Keletről, miközben a hírekből meg folyik a szövegelés a terrorról...

ITT OLVASHATÓ