Szerző: Edgar
2015.12.21.
Talán sokan emlékeznek még a “fekete ruhás nővérre”, Sándor Máriára. Nem volt olyan régen, amikor felkapta a sajtó, interjúk jelentek meg vele, riportokban beszélt az egészségügy helyzetéről. Utcára vonult, harcolt. Értünk.Aztán lecsengett az ügy, érdekesebb dolgok töltötték meg a lapok hasábjait, a műsoridőt. Mária hangja elsikkadt a karácsonyi vásárlás láza és a kormány önvédő háborúja között valahol.
Sándor Máriát kirúgta tagjai közül a FESZ, a Független Egészségügyi Szakszervezet. Bátran, acélos gerinccel rúgták ki, mert túl hangos, túl radikális. A szakszervezet nemrégiben hűség-napi sétát tartott, parlamenti pártoknak szóló petíciót vittek és kártyanaptárakat. A kormányzatnak és a parlamenti pártoknak címzett állásfoglalásban annak a reményüknek adtak hangot, hogy jövőre egyebek mellett kapnak annyi bért, amelyből tisztességesen megélhetnek. Igen, ilyen ma Magyarország. Ilyen itt és ma egy szakszervezet.
Sándor Máriának nincs állása. Egyetlen egy kórház sem meri alkalmazni. Sem állami, sem magán egészségügyi intézmény. Mert megharagudnának a “nagyurak” és csökkenhetne a támogatás, vagy gyakoribbak lennének az ellenőrzések, vagy bármi más kellemetlenség érhetné a Máriának munkát adó intézményt.
Mondhatnám, ilyen lett ez az ország. Gyávák lehajtott-fejű országa. Önmagáért, a másikért, bármiért kiállni képtelen népség, az alamizsnát osztó kezet habos nyállal borító, a segítő kézbe belemaró társadalom.
ITT OLVASHATÓ
Most múlik pontosan – orvosok nyílt levele az állampolgárokhoz
VálaszTörlés